tag:blogger.com,1999:blog-6131744327005494829.post4487127645425070143..comments2022-01-16T18:47:14.069+01:00Comments on Moskát Anita: Sorok mögött: Írói becsípődések és a fő témaMoskát Anitahttp://www.blogger.com/profile/14663876960800474013noreply@blogger.comBlogger4125tag:blogger.com,1999:blog-6131744327005494829.post-87648039070219427072015-12-14T00:00:10.013+01:002015-12-14T00:00:10.013+01:00Köszönöm szépen.:) És igen, teljesen igazad van.:)...Köszönöm szépen.:) És igen, teljesen igazad van.:) Az írók néha túlparázzák ezt a megfeleléskényszert – én meg pláne, ha valamit túl lehet idegeskedni, azt garantáltan megteszem –, de végül a történetnek úgysem lehet parancsolni, és azt kell elmesélni, ami belülről a legjobban feszít. Másként nem is lenne hiteles (és a hitelesség szerintem a legfontosabb). Szóval azt hiszem, az író felelőssége nem abban rejlik, hogy minden egyes embernek megfeleljen, mert az képtelenség, hanem abban, hogy a tőle telhető legtöbbet próbálja meg kihozni az írásából. Aztán persze izgul, hogyan fogadják az olvasók, de bízik benne, hogy lesz olyan, akit pont az érdekel, mint amit ő el szeretett volna mesélni.:)Moskát Anitahttps://www.blogger.com/profile/14663876960800474013noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6131744327005494829.post-61228285316944690072015-12-13T18:15:58.050+01:002015-12-13T18:15:58.050+01:00Hogy tudna megfelelni Rowling annak is hogy ne leg...Hogy tudna megfelelni Rowling annak is hogy ne legyen ugyanolyan és annak is, hogy más legyen (vállalva a másságot)? Az író írjon, adja ki magából a "cuccot", legfeljebb néha figyelje mi uncsi és mi nem az! Írók csak bátran! Te is Anita! Vajon ugyanaz fog megbélyegezni ismétlésért, mint aki azért, hogy elhagyod a szokásos hangnemet? Mert ha igen, akkor pont vele nem kell törődni, hiszen csak kötekedni akar; ellenkező esetben pedig élvezd, hogy egyik olvasótáborod után a régi még emlékszik rád, ezzel egy időben pedig vannak újak :)Egyedembegyedemhttps://www.blogger.com/profile/07883758275728951875noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6131744327005494829.post-91003390459845482332015-04-17T17:36:03.729+02:002015-04-17T17:36:03.729+02:00Igen, nagyon nehéz lehet a határon egyensúlyozni, ...Igen, nagyon nehéz lehet a határon egyensúlyozni, hogy megtartsa azt, amiért szeretik az olvasók, de közben új oldalát is megmutassa. Rowlingra óriási nyomás nehezedhetett Potter után: ha nagyon hasonlót ír, akkor rásütik, hogy csak varázslóiskolás regényeket tud; ha nagyon mást, akkor hiányzik a megszokott hang. Az Átmeneti üresedést nem olvastam, de az új krimijei érdekelnek (és nem csodálkozom, hogy álnevet választott, hogy ezzel is azt hangsúlyozza, ez valami más).<br />Az Endymiontól félek, többen mondták, hogy csalódtak benne. Viszont a Káli dala nekem nagyon tetszett Simmonstól, pedig teljesen más, mint a Hyperion.<br />Szerintem akárhányszor kipróbál az író valami mást, számolnia kell a kockázattal, hogy egy-egy olvasóját elveszíti, de muszáj megpróbálnia, ha nem akar valamibe beleragadni. Ettől függetlenül néha én is csalódom, amikor nem azt kapom, amit vártam - máskor viszont pont azért tetszik, mert meg tudott lepni.:)Moskát Anitahttps://www.blogger.com/profile/14663876960800474013noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6131744327005494829.post-20403275032223846152015-04-16T12:14:47.363+02:002015-04-16T12:14:47.363+02:00Velem gyakran megesett, hogy egy író esetében már ...Velem gyakran megesett, hogy egy író esetében már biztosra vettem a stílust, minőséget, témát, aztán nagyot csalódtam. Így volt például J.K Rowling potter-kötetei után az átmeneti üresedés, ahol semmit sem találtam abból a humorból, amiről azt hittem, bárhol felismerném. Vagy Dan Simmons Hyperion cantosának harmadik kötete, szintén óriási csalódás számomra. Dan Brown esetén viszont az első könyve még csupa meglepetés, a negyediknél viszont már mindenki ki tudja a végét az első húsz oldal után, annyira egy kaptafára megy :)McRoberthttps://www.blogger.com/profile/04355568234004235361noreply@blogger.com