Villámsebesen eltelt a könyvheti hétvége.
Péntek
délután még épp csak kimentem válogatni a könyvhalmok közé, amikor máris mély vízbe dobtak. A JAK által szervezett programok között volt egy beszélgetés Kiss
Noémi friss regénye, a Sovány angyalok,
valamint a Horgonyhely kapcsán. A Sovány angyalok egy tanárnő kálváriája a
rendszerváltást megelőző években, őszinte hangon beszél női sorsról, meddőségről,
kisiklott házasságról és molesztálásról. Sepsi László kérdései megtalálták a
közös pontokat a két regény között, így beszéltünk nemi szerepekről, női testről
és szexualitásról, valamint az elnyomó rendszerek terhéről és szabadságvágyról.
A húsz-harminc perces blokkok elsőre rövidnek tűnhetnek, de valójában pont
megfelelőek, hogy képet adjanak a regényekről, és minél több szerző bemutatkozási
lehetőséget kapjon, amit itt is hálásan köszönök. Még egy-egy rövid felolvasás
is belefért – először volt részem ilyen élményben, hogy a saját szövegemet egy
profi tolmácsolásában hallhassam, a Horgonyhely
első bekezdéseit Valcz Péter színművész keltette életre. Köszönöm.:)
Szombaton
aztán eljött a dedikálások ideje a Gabo standjánál, elsőként Sümegi Attiláé. Az
eddig csak elektronikusan kapható regénye, a Vadhajtás most végre limitált papírkiadásban is megjelent, és
természetesen be kellett szereznem – csápos szívet is rajzolt bele, ami a
könyv ismeretében érdekes igazán.:)
Attila
után aztán sorra kerültem én is, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem
izgultam rettenetesen. Nem tudtam, mire számítsak, eljön-e egyáltalán valaki,
ehhez képest több mint egy órán át folyamatosan jöttetek, pedig tűzött a
kora délutáni nap. Élmény volt találkozni régi ismerősökkel és megismerkedni
újakkal, vagy olyanokkal, akiket eddig csak netről ismertem, és fülig zavarba
jöttem, ha valaki elmesélte, hogy olvasta ám az első regényt. Rengeteg
kedvességet, mosolyt és bátorítást kaptam Tőletek, ami hihetetlenül feltöltött, madarat
tudtam fogni egész délután. Nagyon köszönöm Nektek! :)
Végül Kleinheincz Csilla dedikálta az Ólomerdőt és az Üveghegyet, utána pedig összeálltunk egy kép erejéig együtt örülni.
Az
esték lazítós beszélgetésekkel teltek a téren, bár addigra kicsit kipurcantam
a fáradtságtól és az enyhe hőgutától; a Könyvhétben ez is a jó, olyan
emberekkel találkozni, akik amúgy az ország másik felén élnek. És szájtátós
meglepetésben is volt részem, akadt ugyanis, aki máris elolvasta a Horgonyhelyet,
és nem hagyott sokáig izgulni. Köszönöm. :)
A
végére pedig egy videóinterjú, amit az Ekultúra készített velem szombaton. Még
nem mertem visszanézni, mert emlékeim szerint igencsak zavarban vagyok (és ez nem tesz jót az értelmes önkifejezésnek). Vörös Eszter elsősorban a Horgonyhely kapcsán kérdezett nemi
szerepekről és földevés iránti titkos vágyról, de az utolsó kérdésből az is kiderül, mit írok jelenleg. Csak nagyon szűkszavúan és homályosan mertem fogalmazni, mert a
szöveg jelenleg félkész, és ebben a képlékeny állapotban bármikor
kiderülhet, hogy a szemetesben végzi. Nyáron mindenesetre ezzel fogok gőzerővel törődni.
Még egyszer köszönöm mindenkinek az élményeket, a sok kedvességet, a jó társaságot! :)
Még egyszer köszönöm mindenkinek az élményeket, a sok kedvességet, a jó társaságot! :)