2018. május 15., kedd

2050 antológia – új novellamegjelenés a Könyvhétre

Régi, titkos vágyam ifjúsági történetet írni; annyira titkos, hogy alig említettem néhány embernek. Valahol a kamaszkoromban gyökerezhet az oka: talán meséltem már róla, hogy amikor életkorilag az ifjúsági regények célcsoportjába tartoztam, egyáltalán nem olvastam ilyesmit. Érzelmileg nehéz tinikorom volt. A felnőttek azt mondogatták, nincs jogom rosszul érezni magam, hiszen ezek a legszebb éveim, innen már csak a szívás következik, és visszasírom majd ezt a gondtalanságot; de már akkor tudtam, hogy ez hazugság. Túl sok szarság gyűlt össze, ami egy felnőttnek is sok lett volna, nemhogy egy gyereknek. A kezembe kerülő ifjúsági könyvek ezzel szemben napsugarasak, vidámak és viccesek voltak, én meg szívből utáltam érte őket. Hazugnak tűntek. Én olyat akartam olvasni, ami visszatükrözi a problémáimat, beszél a félelmeimről, kételyeimről, megmutatja, hogy más is küzd; nem érdekelt a vattacukros jókedv, ami számomra nem létezett. Tizenévesen inkább véres-belezős horrorokat olvastam, minél sötétebb sztorikat, annál jobb (köszi, King, hogy túléltem ezeket az éveket!).

Most, felnőttként pótolom be azokat az ifjúsági regényeket, amikre akkor szükségem lett volna. Lehet írni bántalmazásról, családi gondokról, válásról, halálról, erőszakról is a tizenéveseknek, és ha csak magamból indulok ki, nekem ezek úgy kellettek volna, mint egy falat kenyér. Évek óta olvasok ilyeneket felnőttként, és egy ideje motoszkál bennem, hogy szívesen írnék is hasonlót. Valami olyat, amitől a tizennégy éves önmagam remélhetőleg nem a szemét forgatná (vagy talán mégis, a tizennégy éves önmagam kiszámíthatatlan, mint egy tornádó).

A Móra Kiadó új antológiája, a 2050 a Könyvhétre érkezik. A tematika a kamaszok élete a közeljövő Magyarországán; amint elolvastam a felkérést, tudtam, hogy ez az, itt az ideje ifjúsági történetet írni. Féltem kicsit, keresgélnem kell-e majd a hangot, mennyire érzem magaménak a történetet, de annyira természetesen és örömből jött az egész, hogy a jövőben talán a többi ötletembe is bele mernék vágni.

A címe Gumicukorszív, és így kezdődik:

„A nyári szünet első hetében közöltem a szüleimmel, hogy beperelem őket.
– Ez valami vicc, Lina? – Anya kezében megállt a villa a szója fölött. – Beperelsz?
– Már egyeztettem az ügyvédemmel. Hamarosan megkapjátok a hivatalos értesítőt.
– Ne tedd magad nevetségessé – mondta, miközben lecsípett egy fiókának való falatot. Arcizmai még feszültek a legutóbbi ráncfeltöltés után. – És mivel vádolsz minket?
Hetek óta készültem erre, minden jogszabályt átbogarásztam. Élő bírósági közvetítéseket néztem, ahol kiskorúak olvasták a szüleik fejére, mi mindent követtek el ellenük.
– Gyereknevelés közben elkövetett gondatlanság. – Az ujjaimon kezdtem számolni. – Egy. Engedély nélkül osztottatok meg rólam kép, hang- és illatfelvételt hatezer-négyszázhét alkalommal. Ebből négyszázkettőn fürdőruhát viselek, tizenötön pedig meztelen vagyok.
– A csecsemőkori képekről beszélsz? Egyrészt félig eltakar a hab, másrészt bárkiről…
– Majd ha egy állásinterjún rákeresnek a nevemre, és látják, hogy tök pucéran pancsolok a kádban, és a nemi szervemet mindössze néhány habfoszlány takarja, szerinted mit szólnak?
– Attól, hogy a nemi szerv kifejezést használod, nem leszel felnőtt, Lina.”


A novellák egy része egy nyilvános pályázat legjobbjai, a többi felkérésre íródott. Az antológiában szereplő írók:

Bégányi Dániel,
Brandon Hackett,
Farkas Balázs,
Garaczi Zoltán,
Gáspár-Singer Anna,
Jassó Judit,
Makai Máté,
Lackfi János,
Lapis József,
Szöllősi Mátyás,
Totth Benedek,
Zelei Bori

Megtiszteltetés ilyen nevek között szerepelni.:)

A kötet előrendelhető a Móra Kiadó honlapján, Facebook-oldalát pedig itt találjátok. A novella kapcsán készült minden szerzővel egy-egy mini interjú is, az enyémért katt ide.
A Könyvhéten várható kötetbemutató és dedikálás is, részletek hamarosan.