 |
| Fotó: Valuska Gábor |
Június elején, a Margó
Fesztiválon zajlott egy horrortúra "A gyilkos ház" címen, öt író külön erre az alkalomra írt sztorijával.
A Petőfi Irodalmi Múzeum félhomályban eleve elég hátborzongató, nem bóklásznék nyugodt
szívvel a kihalt termekben és az egyébként gyönyörű, fagalériás könyvtárában, ami pont úgy fest, mint
minden tisztességes könyvtár, ahol lakik egy könyvborogató-lámpakapcsolgató
kísértet. A Terminál Workhouse alkotócsoport azonban gondoskodott róla, hogy a fura
zajok, a csöpögő művér és a hirtelen becsapódó ajtók a nálam nyugodtabbakra is
ráhozzák a frászt, miközben Bárnai Péter színművész végigkalauzolta a csoportot
az épületen (remélem, azóta senki nem bolyong a folyosókon a kiutat keresve). Most
először vettem részt ilyen performansz felolvasásban, amikor a sztori valamilyen formában életre is kel, ezért külön élmény volt (és izgulhattam
végig, hogy a több tucat égő mécsessel ne gyújtsuk fel se a PIM-et, se magunkat).
Múlt hét óta mind az öt elhangzott novella online is
olvasható, az enyém így kezdődik:
„A húgom körmöket talált a müzliben. Megbújtak a tejben ázó csokis
pelyhek között, és már csak akkor vette észre őket, amikor az egyikre
ráharapott. A tenyerébe köpve nem sokban különbözött egy szelet mandulától.
– Tedd félre – mordultam rá, és többet erről nem beszéltünk.
Szótlan volt mostanában, de tudta a dolgát. Bevizezte a nagy
törülközőt, kiterítette száradni a terasz korlátjára. Nyitott ablaknál
bekapcsolta a rádiót a hírekkel. Csonkig égetett egy szál cigit, majd a csikket
a virágláda mellé tette, ahol anya szokta felejteni.
Anya már egy hete nem fürdött, nem hallgatott rádiót, nem dohányzott
reggelente. Az egyik pillanatban még a létra tetején mosta az ablakot, a
másikban megbillent. Próbált a függönybe csimpaszkodni, de az kicsúszott
markából, és csak zuhant, akár egy nehéz váza, miközben tisztítószerszagú
papírtörlők hullottak rá a magasból.
Azt hittük, ha ágyba tesszük, reggelre jobban lesz. De reggelre
teljesen kihűlt.”
A teljes szöveget megtaláljátok a Könyvesblogon, ahogy a többiek történeteit is.
Bajtai András: A bíbor kulcslyuk – „Störr kapitány elindította laptopján A
sötétség fejedelmét, és hátradőlt öreg bőrfoteljében.”
Nemes Z. Márió: A házibarát – „A fölébredés elviselhetetlen szenvedést
okoz.”
Sepsi László: Szkolopendra – „Fél éve laktak az új házban, mikor Böbe
megszületett, de a kislányt életének harmadik napján felfalta a szkolopendra,
mert zavarta a gyereksírás.”
