Miért gyere el a Kéziratok Éjszakájára?

A Könyvfesztiválon valaki megkérdezte tőlem, „szoktam-e még zsűrizni”, én meg halálos nyugalommal feleltem, hogy „de hát nem is szoktam zsűrizni”. Utána esett le, hogy az illető a Kéziratok Éjszakájára gondol, és utána jöttem rá, mennyire másként látom ezt a rendezvényt, ami nem fér össze a fejemben a „zsűrizéssel”. Számomra ez nem verseny, nem helyezésekről szól. Nem véletlen, hogy a győztes díja is inkább egy lehetőség, hogy részt vegyen az Írókör táborában, ami mindig is közös tanulásról szólt. Mert én ennek látom a Kéziratéjt: akik beküldik a szövegeiket, olyan, mintha egy műhelybe jönnének, hogy elbeszélgessünk az ötletekről, erényekről és gyengeségekről. Nincs mérleg, nem ítélkezik senki. Csak egy formálódó sztori, amiről a barátaimmal is így beszélgetnék egy kávé felett.

Ha esetleg nem ismernéd a rendezvényt: idén tartjuk meg kilencedik alkalommal, véleményt kereső kezdő vagy kevésbé kezdő írók küldhetik be sci-fi/fantasy/horror szövegüket 5000 és 25000 leütés közti terjedelemben, amit mi a rendezvény előtt elolvasunk, és ott a helyszínen véleményezünk – természetesen csak az adott írónak, külön asztalnál, nem élveboncolva a többiek előtt. A részleteket megtaláljátok itt, a beküldési határidő pedig elég közel van, augusztus 1.

Az évek alatt nagyon fontossá vált számomra a Kéziratéj. Emlékszem, milyen szörnyű volt, amikor senkitől se kaptam visszajelzést az írásaimra: azt se tudtam, mit csinálok jól, miben kell fejlődnöm, vagy egyáltalán milyen hibák léteznek, amiket tudtomon kívül elkövetek. Légüres térben éreztem magam, és ezen csak az írókör változtatott. Emlékszem egy csomó aha-élményre: amíg például valaki rá nem mutatott, hol váltok nézőpontot, magamtól észre se vettem, fel se merült, hogy ez miért gond, utána meg annyira egyértelmű volt, hogy nem is értettem, miért nem bökte ki a szemem korábban.

Ha írsz már egy ideje, és érdekel a Kéziratok Éjszakája, de esetleg hezitálsz, mert nem tudod, mire számíts, neked való-e, összeszedtem pár szempontot, hátha segít dönteted.

1. Itt nem kell tökéletesnek lenned

Talán ez a legfontosabb: egy pályázatra egyetlen esélyed van beküldeni egy szöveget, amivel vagy nyersz, vagy nem. Egy dobás, és ez engem rendszeresen görcsössé tesz. Itt nincs ilyen: akár egy regény első fejezeteit is beküldheted úgy, hogy nincs megírva a többi, és kíváncsi vagy, milyen a felütés, felkelti-e az érdeklődést. Itt nem eljátszod az esélyedet, hanem teszteled a szöveget, felkészíted a későbbi megmérettetésekre. Azzal a visszajelzéssel, amit itt kapsz, egy következő „éles” pályázatra átgyúrhatod a novellát vagy a regényt.

2. Személyre szól

Egy pályázaton nagyon ritkán adnak visszajelzést az elutasítás okáról. Az írástechnikai könyvekben sok mindenre ráismerhet az ember, mégsem személyes. Sőt, néha annyira közelről nézi az író a saját történetét, hogy talán észre se veszi, hogy az adott tanács épp rá vonatkozik. Sokszor éreztem én is, hogy elolvastam egy cikket, bólogattam, értettem – aztán elkövettem a ugyanazokat a hibákat, és addig fel sem ismertem, míg valaki rá nem mutatott. Itt a „zsűritagok” mind elolvassák az adott szöveget, és abban a 15-20 percben csak erről beszélnek az íróval. Nincs általánosítás, ott van a szöveg, és akár mondatszintű kérdésekbe is belemehetünk, teljesen az adott íróra vonatkozva.

3. Mert kérdezhetsz

És kérdezz is, légyszi! Sokan meghallgatják, mit gondolunk az írásukról, és aztán elköszönünk anélkül, hogy egyetlen kérdés elhangzott volna. És ez valahol érhető, nehéz mit felelni a hirtelen zúduló „és van esetleg kérdésed?”-re, de ne hagyjátok ki ezt a lehetőséget. Próbáld meg előre kitalálni, mit szeretnél kérdezni. Mi az, ami miatt bizonytalankodsz, hogyan csapódik le az olvasóban? Ha attól félsz, lassú a kezdés, kérdezd meg, mennyire vont be bennünket. Hogy melyik szereplő keltette fel az érdeklődést. Hogy megfelelő volt-e az információadagolás, vagy valahol elvesztünk. Ezekre persze valószínűleg magunktól is kitérünk, de ha tudjuk, hogy ez bizonytalanabb pont számodra, beszélhetünk róla többet, több szempontból. És egyébként is: éljetek azzal a lehetőséggel, hogy bármit kérdezhettek szerkesztőktől vagy íróktól. Akár az adott szövegről, akár írástechnika kapcsán.

(Ugyanitt: valahogy jegyzeteljetek, vagy akár rögzítsétek a beszélgetést. Annyi infó zúdul 20 perc alatt az emberre, hogy természetes, ha már hazafelé a metrópótlón kiesik a fele.)

4. Nem fekete-fehér

Az írás nem matematika, hogy egyértelműek legyenek egy egyenlet megoldásai. Még a szerkesztők sem ugyanúgy látják ugyanazt a szöveget, nincs egyetlen igazság. Épp ezért jó, hogy nem egy, hanem rögtön több véleményt kapsz, amiből sok mindent le lehet szűrni: ami többeknek feltűnik, azon érdemes elgondolkozni, mi mehetett félre, de sokszor mi sem értünk egyet, és ami az egyiknek kevésbé tetszik, a másik talán lelkesedik érte. Engem például nehezebb lenyűgözni akciójelenettel, de volt már olyan kézirat, aminél pont ezt dicsértem meg. Viszont fele királyságomat egy izgalmas és eredeti ötletért, és az egészet, ha meg is ríkat a szöveg.

5. Együtt könnyebb

Esély sincs rá, hogy rivalizálás alakuljon ki a résztvevők közt, hisz a szó szoros értelmében verseny sincs. És nincs annál jobb, mint a várakozás óráiban új írói ismeretségeket kötni, akikkel később bétázhatjátok egymás műveit, átsegíthetitek egymást az írói blokkokon. Nekünk is jó látni, amikor valaki nem egyedül ül oda, hanem a barátai is izgulnak érte, támogatják: az írás maga magányos tevékenység, de nehezebb társak nélkül. Kell valaki, akinek lehet sírni a vállán a „sosem áll ez össze”-napokon, és akinek a nyakába lehet borulni, amikor mégis.

Szóval ha eddig nem tudtál dönteni, belevágj-e a Kéziratok Éjszakájába, remélem, most kicsit jobban el tudod képzelni, mire számíts. A beküldési határidő augusztus 1., ha pedig esetleg kérdésed merült fel, nyugodtan tedd fel akár itt, akár az eredeti kiírás alatt.

Remélem, hogy sokatokkal találkozunk szeptemberben! :)

* * *

Köszönöm, hogy itt jártál!:) Ha érdekelnek hasonló tartalmak, megtalálsz Facebookon és Instagramon is.

Találkozzunk a Könyvhéten!

Jövő héten itt a Könyvhét – a szokásos Vörösmarty tér helyett ezúttal nem messze tőle a Duna korzón –, én meg még mindig nem böngésztem át a friss megjelenéseket, annyira nincs időm a vizsgaidőszak mellett. Szóval ha esetleg tanácstalanul láttok bóklászni a standok közt, nyugodtan világosítsatok föl, milyen könyveket nem szabad otthagynom.:)

Aki esetleg lemaradt az árpilisi könyvfesztes dedikálásról, a Könyvhét szombatján megint tartunk egyet. Ezúttal kicsit nyugisabb-beszélgetősebb hangulatra számítok (és remélhetőleg a szokásos könyvheti az eső se mossa el), és alig várom, hogy találkozzunk.:)

Mikor? – 2019. június 15. (szombat), 17.00-18.00

Hol? – Könyvhét, Duna korzó

Facebook-esemény és részletek itt.

Előtte 15.00 órától Rusvai Mónika fogja dedikálni debütáló fantasy regényét, a Tündöklőt, 16.00 órától pedig Lőrinczy Judittal találkozhattok, akitől tavaly jelent meg az Elveszett Gondvána.

Mindenkit nagyon sok szeretettel várunk!:)

Irha és bőr könyvbemutató

"Holnap népszavazás, a tévében meg sapiensek vitatkoznak más sapiensekkel arról, mik vagyunk valójában. Az utolsó pillanatban se jut eszébe senkinek megkérdezni a véleményünket!" – mondja az Irha és bőrben az egyik fajzat szereplő, és be kell vallanom, a május 24-ei könyvbemutatón se lesz ez másként, de ígérjük, hogy Gaborják Ádámmal, Kleinheincz Csillával és Takács Gáborral azon leszünk, hogy a fajzatok álláspontját minél körültekintőbben képviseljük.;)

Gyere bátran akkor is, ha még nem olvastad a könyvet, kerülni fogjuk a spoilereket, de remélhetőleg szolgálunk érdekességgel annak is, aki már elolvasta.:)

Mikor? – 2019. 05. 24. (péntek), 18.00 órától

Hol? –  Nem Adom Fel! kávézó, Budapest, 1086, Magdolna u. 1.

A bemutató a Próza Nostra szervezésében, a ViTa-estek keretében kerül megrendezésre.

Facebook-eseményért katt ide.

Mindenkit nagyon sok szeretettel várunk! :)

Találkozzunk a Könyvfesztiválon!

Emlékszem az első Könyvfesztiválomra, ahol íróként szerepeltem, pont most öt éve, a Bábel fiai megjelenésekor. Annyira féltem, hogy nem jön el senki a dedikálásra, hogy kint ültem egy padon az aranyhalas tónál egy kávés papírpoharat szorongatva, és bámultam az órán a perceket, hogy most már muszáj lesz bemennem, mindjárt kezdünk. Az összes fényképen nagyon viccesen látszik a megilletődöttség az arcomon: "Úristen, eljöttek, és esélyt adnak a könyvemnek, hát mennyire hihetetlen!"

A mostani Könyvfesztiválon biztos nem a halastó előtt fogom szorongatni a kávémat – de csak azért nem, mert valószínűleg iszonyatosan sietni fogok, hogy délre kiérjek, viszont az érzés később ugyanaz lesz: "Úristen, vannak, akik eljöttek, és esélyt adnak a könyvemnek, hát mennyire hihetetlen!"

Legalábbis bízom benne. Ha mégsem, a halastónál megtaláltok.:)

Mikor? – 2019. április 27-én 12 órától

Hol? – Könyvfesztivál, Millenáris B épület, a Gabo Kiadó standja (B17)

Facebook-esemény itt.

Nagyon sok szeretettel várok mindenkit, és alig várom, hogy találkozzunk!:)

Találkozzunk a Könyvhéten! – dedikálás és 2050 bemutató

Könyvhétre jelenik meg a 2050 c. ifjúsági sci-fi antológia a Móra Kiadónál, amibe én is írtam egy novellát Gumicukorszív címmel – a blogomon már bővebben meséltem róla itt. Ennek kapcsán a Könyvhéten két esemény is lesz, egy dedikálás a Móra Kiadó standjánál, valamint egy felolvasószínházzal egybekötött kötetbemutató az Aranytízben.

Dedikálás

Mikor? – június 9-én (szombat), 18.00-19.00

Hol? – Könyvhét, Vörösmarty tér, Móra Kiadó standja

Kikkel? – A 2050 szerzői, Bégányi Dániel, Farkas Balázs, Garaczi Zoltán, Gáspár-Singer Anna, Brandon Hackett, Jassó Judit, Lackfi János, Lapis József, Makai Máté, Moskát Anita, Szöllősi Mátyás , Totth Benedek, Zelei Bori

Facebook-esemény és a kiadó további könyvheti dedikálásai itt.

* * *

Felolvasószínház és kötetbemutató

Mikor? – június 10-én (vasárnap), 16.00-18.00

Hol? – Aranytíz Kultúrház; Budapest 1051, Arany János utca 10,  

Kikkel? – A kötet szerzőin kívül Kőszegi Mária és Bárdi Gergő színészekkel, valamint a rendező Dávid Ádámmal.

Facebook-esemény és bővebb információ itt.

Mindkét eseményre mindenkit nagyon sok szeretettel várunk!:)

Új irányzatok a modern fantasyben – beszélgetés a ViTán

Most szombaton lesz a ViTa, vagyis a Világok Találkozása című rendezvény sci-fi, fantasy- és horrorirodalomról, a Próza Nostra szervezésében. Elsősorban kerekasztal-beszélgetések szerepelnek a programon, és nagy öröm számomra, hogy Berke Szilárddal (Eric Muldoom) és Juhász Viktorral, Szabó Dominik moderálásával egy a szívemhez közel álló témáról fogunk beszélgetni Új irányzatok a modern fantasyben címmel. Úgy nőttem fel, hogy alig néhány év különbséggel, fogékony korszakban találkoztam különböző irányzatokkal, egyszerre ismerkedtem Tolkiennel és Miéville-lel, epikus és modern fantasyvel felváltva, így eleinte azt se tudtam, hogy az egyiknek évtizedes hagyománya van, a másik meg valami új, csak kíváncsi voltam mindenre. Az elmúlt években szerintem egyre nyílik ki a zsáner, egyre színesebb, egyre merészebb ötletekkel és megvalósításokkal játszik, én meg szívesen fogyasztok mindent, ami eltér az átlagtól és kicsit is „fura”. Hogy hogyan változik a zsáner, vagy milyen szerzőket és regényeket érdemes figyelni, biztosan szóba kerül szombaton.

A többi program is izgalmasnak ígérkezik, válságban van-e a science fiction; milyen a horror helyzete itthon; hogyan születik kéziratból könyv; és hogyan jelenik meg a spekulatív fikció a felsőoktatásban, hogyan gondolkozik a zsánerről a kritika.

Hol? – Bem Mozi, 1027 Budapest, Margit körút 5.

Mikor? – november 25., 09.30-tól zárásig (az utolsó program 21.00-kor A dolog c. film vetítése)

Részletes program és facebook-esemény itt.

*  *  *

Szerk.: Az ekultura.hu jóvoltából felvétel készült a beszélgetésekről, a fantasyről szólót beszúrom ide, a teljes nap programja pedig elérhető honlapjukon.

Hazatérés – novellamegjelenés és lapszámbemutató

Még nem írtam róla itt a blogon külön, de a Prae folyóirat aktuális, Trónok-harca tematikájú lapszámában olvasható egy hosszabb novellám Hazatérés címmel. A tanulmányok Martin munkássága köré szerveződnek, a prózák csak hangulatban, atmoszférában kötődnek a témához, de igyekeztem azért egy „hagyományosabb” fantasy írással készülni. Annyiban hagyományos, hogy van benne egy végenincs háború meg egy frontról hazatérő veterán, de a történet elsősorban az otthon maradottakról szól.

Így kezdődik:

„Megcsókolt a villám, így mondták, pedig ez is csak egy seb volt, égővörös, nyakamon és mellemen lefutó csíkok, akár egy levél erezete. Nem emlékeztem sem a viharra, sem arra, mit kerestem a kaszálón az alacsonyan függő fellegek alatt. A hajamnak még mindig olyan szaga volt, mint a felperzselt tarlónak.

– Néhány napig furcsán érezheted magad – hajolt fölém egy férfi, és megigazította a párnám. – Hamar rendbe jössz.

A férjem hangján szólt. De a férjem nem lehetett: ez a férfi öreg volt, csupa ránc, nem is hasonlított arra a keskeny mosolyú fiúra, aki sárgarigót fogott nekem, és kalitkában a tornácra akasztotta énekelni. Az a fiú kidüllesztette mellkasát az új katonai zubbonyban, vállán vörös szalaggal intett vissza a búcsúzó regruták közül, mielőtt elmasíroztak volna északra. Csak úgy csillogtak a falusi varázsló áldásai a fegyvereiken.

Ennek a férfinak megkopott a kabátja, ruhaujja üresen, lelapulva csüngött az ölébe.

– Előbb visszajöhettem hozzád – mondta, amikor észrevette, mit nézek.”

* * *

Most szerdán pedig a lapszám bemutatója lesz a Kelet Kávézóban, ahol L. Varga Péter beszélget a tanulmányok szerzőivel, Keserű Józseffel, Kránicz Bencével, Takács Emmával és Váradi Péterrel; valamint Halász Rita és én is a Prae-ben megjelent fantasy novellánkból fogunk felolvasni.

Hol? – Kelet Kávézó, Budapest, 1114, Bartók Béla út 29.

Mikor? – 2017. november 22., szerda 19.00-22.00

Facebook-esemény itt. Mindenki sok szeretettel várunk.:)

  

Találkozzunk a Margón! – Ha a Trónok harcát játszod

Csütörtökön kezdődik a könyvvásárral egybekötött Margó Fesztivál. Vasárnap biztos kint leszek: a Tilos az Á könyvek és a Prae szervezésében L. Varga Péter irodalomtörténész fog minket kérdezni a Trónok harcáról Réti Zsófia és Baka L. Patrik popkultúra-kutatókkal, valamit Stemler Miklós szerkesztővel. Hogyan vált egy minden szempontból tabudöntögető alkotás, a Trónok harca az egyik legsikeresebb könyv- és televíziós sorozattá? És hogyan lehetne a jelenségről és művekről beszélni a középiskolákban?

A beszélgetés másik apropója a Prae folyóirat friss Trónok harca-száma, amely a könyvek és a sorozat kapcsán tartalmaz esszéket, tanulmányokat. Szerepel benne egy fantasy novellám Hazatérés címen, de erről majd írok külön.:)

Mikor? – október 22-én, vasárnap, 12.30-13.30

Hol? – Tesla 1075 Budapest, Kazinczy utca 21/C

Facebook-esemény itt.

Sok szeretettel várunk mindenkit!:) 

A fesztivál teljes programját itt találjátok, érdemes átböngészni.

Ilyen volt A gyilkos ház – online novellák

Fotó: Valuska Gábor

Június elején, a Margó Fesztiválon zajlott egy horrortúra "A gyilkos ház" címen, öt író külön erre az alkalomra írt sztorijával. A Petőfi Irodalmi Múzeum félhomályban eleve elég hátborzongató, nem bóklásznék nyugodt szívvel a kihalt termekben és az egyébként gyönyörű, fagalériás könyvtárában, ami pont úgy fest, mint minden tisztességes könyvtár, ahol lakik egy könyvborogató-lámpakapcsolgató kísértet. A Terminál Workhouse alkotócsoport azonban gondoskodott róla, hogy a fura zajok, a csöpögő művér és a hirtelen becsapódó ajtók a nálam nyugodtabbakra is ráhozzák a frászt, miközben Bárnai Péter színművész végigkalauzolta a csoportot az épületen (remélem, azóta senki nem bolyong a folyosókon a kiutat keresve). Most először vettem részt ilyen performansz felolvasásban, amikor a sztori valamilyen formában életre is kel, ezért külön élmény volt (és izgulhattam végig, hogy a több tucat égő mécsessel ne gyújtsuk fel se a PIM-et, se magunkat).

Múlt hét óta mind az öt elhangzott novella online is olvasható, az enyém így kezdődik:

A szíve felett

„A húgom körmöket talált a müzliben. Megbújtak a tejben ázó csokis pelyhek között, és már csak akkor vette észre őket, amikor az egyikre ráharapott. A tenyerébe köpve nem sokban különbözött egy szelet mandulától.

– Tedd félre – mordultam rá, és többet erről nem beszéltünk.

Szótlan volt mostanában, de tudta a dolgát. Bevizezte a nagy törülközőt, kiterítette száradni a terasz korlátjára. Nyitott ablaknál bekapcsolta a rádiót a hírekkel. Csonkig égetett egy szál cigit, majd a csikket a virágláda mellé tette, ahol anya szokta felejteni.

Anya már egy hete nem fürdött, nem hallgatott rádiót, nem dohányzott reggelente. Az egyik pillanatban még a létra tetején mosta az ablakot, a másikban megbillent. Próbált a függönybe csimpaszkodni, de az kicsúszott markából, és csak zuhant, akár egy nehéz váza, miközben tisztítószerszagú papírtörlők hullottak rá a magasból.

Azt hittük, ha ágyba tesszük, reggelre jobban lesz. De reggelre teljesen kihűlt.”

A teljes szöveget megtaláljátok a Könyvesblogon, ahogy a többiek történeteit is.

Bajtai András: A bíbor kulcslyuk – „Störr kapitány elindította laptopján A sötétség fejedelmét, és hátradőlt öreg bőrfoteljében.”

Dragomán György: Harapófogó – „Búcsúzz el az arcodtól” gondolod, ahogy a tükörbe nézel.” 

Nemes Z. Márió: A házibarát – „A fölébredés elviselhetetlen szenvedést okoz.”

Sepsi László: Szkolopendra – „Fél éve laktak az új házban, mikor Böbe megszületett, de a kislányt életének harmadik napján felfalta a szkolopendra, mert zavarta a gyereksírás.”

Programok Könyvhét idejére: A gyilkos ház; dedikálás

Hirtelen eljött a Könyvhét, a nagy felhőszakadások és/vagy napszúrások ünnepe – végre átböngésztem a friss megjelenéseket, rengeteg szuper könyv érkezik.

Párhuzamosan zajlik a Margó Fesztivál, amely többek között egy péntek késő esti horror programmal is készül. Öt író, öt borzongató sztori, avagy ha aggódtok, hogy túl jól aludnátok éjjel, gyertek! (Már gőzerővel dolgozunk a történeteken.:))

Éjszaka a múzeumban: A gyilkos ház

„Sötét szobák, rejtélyes hangok, kárhozott lelkek, véres gyilkosságok és bűnök emlékei, félelem és rettegés a múzeumban. A Margó népszerű péntek éjjeli vándortúrája idén igazán hátborzongató lesz. Öt író tárja fel nekünk a ház elfojtott titkait.

Közreműködők: Bajtai András, Dragomán György, Moskát Anita, Nemes Z. Márió, Sepsi László, valamint a Terminál Workhouse.

A program a József Attila Körrel közös szervezésben valósul meg.”

Mikor? – június 10. péntek, 22.00

Hol? – Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1053, Károly utca 16.

Facebook-esemény itt. A fesztivál többi programjából itt csemegézhettek.

* * *

Vasárnap a Vörösmarty téren pedig Kleinheincz Csillával dedikálunk a Gabo Kiadó standjánál. Ha eddig nem tudtál eljönni, vagy ha már találkoztunk, vagy ha csak beszélgetni szeretnél, gyertek, nagyon sok szeretettel várunk Benneteket!:) (itt igyekszünk nem hátborzongatóak lenni.:D)

Mikor? – június 12. vasárnap, 15.00

Hol? – Vörösmarty tér, Könyvhét, a Gabo Kiadó standja

Kildara – Dark Night

A Kildara havonta szervez egy-egy tematikus író-olvasó délutánt, most szombaton a borzongás és a horror elemek kerülnek elő, avagy az irodalom sötét oldala. Ta-mia Sansával és John Cure-ral leszünk a vendégek, a moderátor Holló-Vaskó Péter. Utána Réti Lászlóval következik egy beszélgetés és író-olvasó találkozó.

A Kildara célja az olvasás népszerűsítése a fiatalok körében, a havi rendezvényekkel olvasóközösséget építenek. Jótékonysági akciókkal is foglalkoznak, karácsony előtt kórházak számára gyűjtöttek könyveket és írószert. Támogatják a Prológust, egy fiatal és lelkes bloggerekből álló szövetséget.

Mikor? – január 23-án, szombaton, 16 órától

Hol? – A Háromban; Budapest, 1075, Kazinczy utca 3.

Facebook-esemény itt.

Mindenkit sok szeretettel várunk; ne féljetek a sötétben! :)

Az eltűnt idő nyomában

amelyben az elmúlt hónapok eseményeiről esik szó.

Kicsit elhanyagoltam a blogolást, de itt az ősz, a macskák a radiátoron kuporognak, ideje életet lehelni a blogba is (és egyre sűrűbben elővenni a szövegszerkesztőt, hogy haladjak a regénnyel, ha már ennyit motoz a fejemben).

* * *

Rögtön a legfrissebbel kezdem. A Litera bemutatja sorozatban pályakezdő szerzőket mutatnak be a szakma elismert tagjai: Sirokai Mátyás költő írt rólam, én meg csak pirulni tudok; nagyon megtisztelő és nagyon köszönöm. :) Itt olvasható.
Egy interneten eddig nem olvasható részlet is kikerült mellé a Horgonyhelyből; spoilermentes földevést tartalmaz.

* * *

Néhány hete indult el a Mandiner SF oldal, amin kritikákat, híreket és érdekességeket találhattok a sci-fi és fantasy világából, az oldalsávban pedig más, zsánerrel foglalkozó oldalak friss tartalmaiból szemezgethettek. Az induláskor Fekete I. Alfonz készített velem egy interjút, ami leginkább egy jó hangulatú beszélgetés lett kezdetekről, avagy hogyan jutottam el a számítógépes játékoktól az írásig; miért nem szerettem sokáig olvasni; mik a vezérfonalak az eddigi regényeimben, és még irodalmi jengáztunk is.

A tervek szerint pedig a közeljövőben írok  az oldalra néhány könyvajánlót.

„Volt határa annak, hogy meddig tudod, vagy akarod feszegetni a társadalmi határokat a Horgonyhelyben?

Ha van határ, akkor az a befogadhatóság: a helyzetnek még ismerősnek kell lennie az olvasó számára, mégis mutasson valami mást. Ha teljesen elrugaszkodott lenne, a szereplők problémáit nehezebb lenne megérteni. Fontos, hogy azt érezze az olvasó, hogy köze van ehhez a történethez.”

A teljes interjú itt található.

* * *

Visszafejtve az elmúlt hetek fonalát Adri blogján készült egy másik interjú, ahol olyan félelmekről vallottam, minthogy milyen érzés fiatalon kiállni egy első regénnyel, vagy attól tartani, hogyan fér el vagy nem fér el az ember a szűkre szabott skatulyákban.

A teljes interjú itt található.

* * *

Szeptemberben startolt az Ekultura.hu beszélgetős estek sorozata az Örkény István könyvesboltban, ahol rögtön az elsőn Kleinheincz Csillával vendégeskedtünk. Szabó Dominik faggatott minket írásról, az epikus fantasyhez fűződő viszonyunkról, és az is kiderül, írnánk-e Csillával közös történetet. Ha valaki nem tudott eljönni, de kíváncsi a beszélgetésre, az egész felvétel megtekinthető. Részemről a szériatartozék izgulás-kéztördelés-meglepődés csomagot hoztam, de az izgalom ellenére nagyon jól éreztem magam: a közönség nemcsak a végén, hanem bármikor kérdezhetett, és szerencsére kérdezett is, amitől hirtelen otthonos és barátságos lett az egész. Köszönjük szépen. :)
A második est a történelmi regények körül forog majd október 14-én Benkő Lászlóval és Marcellus Mihállyal, részletek itt.

I. Ekultura.hu Est

Idén ősztől az Ekultura.hu először szervez beszélgetős esteket az Örkény István könyvesboltban. Az évad első alkalmán Kleinheincz Csillával leszünk a vendégek, moderálni pedig Szabó Dominik fog, aki írásról, könyvkiadásról, regényekről faggat majd minket.

Mikor? 2015. szeptember 9-én 17:30-tól

Hol? Örkény István könyvesbolt – 1137 Budapest, Szent István körút 26.

Facebook-esemény itt.

Az évad további időpontjai és vendégei még nem nyilvánosak, de érdemes figyelni a következő alkalmakat is.

Mindenkit nagyon sok szeretettel várunk! :)

Könyvheti élmények, találkozások + interjú

Villámsebesen eltelt a könyvheti hétvége.

Péntek délután még épp csak kimentem válogatni a könyvhalmok közé, amikor máris mély vízbe dobtak. A JAK által szervezett programok között volt egy beszélgetés Kiss Noémi friss regénye, a Sovány angyalok, valamint a Horgonyhely kapcsán. A Sovány angyalok egy tanárnő kálváriája a rendszerváltást megelőző években, őszinte hangon beszél női sorsról, meddőségről, kisiklott házasságról és molesztálásról. Sepsi László kérdései megtalálták a közös pontokat a két regény között, így beszéltünk nemi szerepekről, női testről és szexualitásról, valamint az elnyomó rendszerek terhéről és szabadságvágyról. A húsz-harminc perces blokkok elsőre rövidnek tűnhetnek, de valójában pont megfelelőek, hogy képet adjanak a regényekről, és minél több szerző bemutatkozási lehetőséget kapjon, amit itt is hálásan köszönök. Még egy-egy rövid felolvasás is belefért – először volt részem ilyen élményben, hogy a saját szövegemet egy profi tolmácsolásában hallhassam, a Horgonyhely első bekezdéseit Valcz Péter színművész keltette életre. Köszönöm.:)

Szombaton aztán eljött a dedikálások ideje a Gabo standjánál, elsőként Sümegi Attiláé. Az eddig csak elektronikusan kapható regénye, a Vadhajtás most végre limitált papírkiadásban is megjelent, és természetesen be kellett szereznem – csápos szívet is rajzolt bele, ami a könyv ismeretében érdekes igazán.:)

Attila után aztán sorra kerültem én is, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgultam rettenetesen. Nem tudtam, mire számítsak, eljön-e egyáltalán valaki, ehhez képest több mint egy órán át folyamatosan jöttetek, pedig tűzött a kora délutáni nap. Élmény volt találkozni régi ismerősökkel és megismerkedni újakkal, vagy olyanokkal, akiket eddig csak netről ismertem, és fülig zavarba jöttem, ha valaki elmesélte, hogy olvasta ám az első regényt. Rengeteg kedvességet, mosolyt és bátorítást kaptam Tőletek, ami hihetetlenül feltöltött, madarat tudtam fogni egész délután. Nagyon köszönöm Nektek! :)

Végül Kleinheincz Csilla dedikálta az Ólomerdőt és az Üveghegyet, utána pedig összeálltunk egy kép erejéig együtt örülni.

Az esték lazítós beszélgetésekkel teltek a téren, bár addigra kicsit kipurcantam a fáradtságtól és az enyhe hőgutától; a Könyvhétben ez is a jó, olyan emberekkel találkozni, akik amúgy az ország másik felén élnek. És szájtátós meglepetésben is volt részem, akadt ugyanis, aki máris elolvasta a Horgonyhelyet, és nem hagyott sokáig izgulni. Köszönöm. :)

A végére pedig egy videóinterjú, amit az Ekultúra készített velem szombaton. Még nem mertem visszanézni, mert emlékeim szerint igencsak zavarban vagyok (és ez nem tesz jót az értelmes önkifejezésnek). Vörös Eszter elsősorban a Horgonyhely kapcsán kérdezett nemi szerepekről és földevés iránti titkos vágyról, de az utolsó kérdésből az is kiderül, mit írok jelenleg. Csak nagyon szűkszavúan és homályosan mertem fogalmazni, mert a szöveg jelenleg félkész, és ebben a képlékeny állapotban bármikor kiderülhet, hogy a szemetesben végzi. Nyáron mindenesetre ezzel fogok gőzerővel törődni.

Még egyszer köszönöm mindenkinek az élményeket, a sok kedvességet, a jó társaságot! :)

Könyvhét: beszélgetés és dedikálás

Csütörtökön kezdődik a Vörösmarty téren a Könyvhét.

Június 5-én (péntek) 16 órától Kiss Noémi: Sovány angyalok c. regénye (Magvető) és a Horgonyhely kapcsán lesz egy beszélgetés, amit Sepsi László moderál. Helyszín az "Oroszlános kútnál" felállított színpad.

Több JAK által szervezett programot ezen a linken találtok.

Június 6-án (szombat) pedig a dedikálások lesznek a GABO standjánál, én 14 órától várlak Benneteket. Előtte Sümegi Attilával találkozhattok (csapjatok le a limitált papírkiadásos Vadhajtásra!), 16 órától pedig Kleinheincz Csillával.

Mindenkit nagyon sok szeretettel várunk.:)

PopJak – Magyar fantasy

Jövő kedden, január 27-én a PopJak programsorozat keretében magyar fantasyről beszélgetünk Csurgó Csabával (Kukoricza) és Fekete I. Alfonzzal (kritikus, Próza Nostra), Sepsi László moderálásával. Remélhetőleg sikerül minél szélesebb merítésből minél több művet érintenünk, de a következő regényekről biztosan lesz szó, avagy íme a hivatalos kedvcsináló:

„Az elmúlt néhány évben számos alműfajjal gazdagodott a magyar fantasy-paletta. A kilencvenes évek szerepjáték-hagyományaitól (M.A.G.U.S.) elszakadva találunk urban fantasy-t (László Zoltán: Egyszervolt), young adult közönséget célzó variációkat népmesékre (Kleinheincz Csilla: Ólomerdő) és steampunkra (Lakatos István: Óraverzum) vagy éppen mágikus realizmussal megbolondított háborús regényt (Lőrinczy Judit: Ingókövek). A februári PopJakon Fekete I. Alfonzzal, Próza Nostra kritikusával, és a műfajban tavaly debütált két fiatal szerzővel Moskát Anitával (Bábel fiai), illetve Csurgó Csabával (Kukoricza) a fantasy hazai trendjeiről és persze saját munkáikról beszélgetünk.”

Mikor? 2015. január 27-én 19 órától

Hol? RS9 színház – 1075 Budapest, Rumbach Sebestyén u. 9

Facebook-esemény itt.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!:)

Kép: Szabó Imola Julianna

Az Olvasás Éjszakáján a női sci-fi szerzőkről

Most szombaton rendezik meg az Olvasás Éjszakáját; ennek keretében Kleinheincz Csillával fogunk beszélgetni spekulatív fikciót író nőkről, Álmodnak-e az androidok patriarchális jövőről? címmel. Az apropó Ann Leckie itthon frissen megjelent regénye, a Mellékes igazság, mely idén hét science fiction díjat zsebelt be, köztük a Hugót és a Nebulát, valamint Lauren Beukes Tündöklő lányok c. thrillere, melyben egy időutazó sorozatgyilkos szedi áldozatait a XX. századi Chicagóban.

Milyen szerepeket osztanak a nőkre a fantasztikus regényekben? Miben látják másként a jövőt a női szerzők? Hogyan változott és változik a női írók helyzete a zsánerirodalomban?

Mikor? – október 18-án, 18:00 – 18:45

Hol? – Károly körút 3/C alatti Alexandra Könyvesházban

Szeretettel várjuk az érdeklődőket!:)

A további programokból itt lehet mazsolázni.

Írótábor kócsaggal, klaviatúrával

Minden évben vágom a centit a szokásos nyári táborig, ahol mindig azt érzem, hogy jó helyen vagyok, jó emberekkel, akikkel legalább ezen az öt napon meg lehet osztani az írás egyébként magányos tevékenységét. Ismerősök elhűlve szokták kérdezni, hogy „és akkor ültök egymás mellett, és írtok?”, és igen, ülünk egymás mellett, és írunk, és hihetetlenül inspiráló tud lenni a többiek csattogó billentyűzete. Az esték persze aztán hajnalig nyúló beszélgetésekbe és alváshiányba torkollnak, így rég többek lettünk alkotókörnél, és baráti társasággá is váltunk.

Idén Nagyhörcsökpusztán jártunk, ahol a tóparti kisháznak nem is címe, hanem GPS-koordinátája van, így az írástól nem az interneten való teljesen fölös szörfözés vonta el a figyelmet, hanem az elröpülő kócsagcsapatok vagy a vízhez inni járó őzek. Két új táborozó jött velünk, a tavalyi Fantasztikus Kéziratéj győztese, Tallódi Julianna; valamint Buglyó Gergely, akitől eddig az Oni-trilógia első két része jelent meg; mindkettőjük új, értékes nézőpontjának nagyon örültünk. Tábori vendégként J. Goldenlane beszélt néhány órát írásról, pályájáról, és még egy adag novella véleményezésére is kapható lett.

Ezúttal főleg novellaírásos feladatokat kaptunk, az egyikben klasszikus sci-fi és fantasy toposzokat kellett újra felhasználnunk – halálsugár! törpök és elfek! mindent elpusztító varázstárgy! –, lehetőleg úgy, hogy a végeredmény ne legyen klisés; másnap a hét fő bűn adott alapot, harmadik nap bizarr képektől rugaszkodtunk el. Örömmel néztem a többiek humoros, frappáns, formailag kísérletező vagy szívszorító megoldásait, és ezek közül kettő-háromra még sokáig emlékezni fogok. Nem éreztem magamat formában, bár az első két feladatra is lett ötletem, megírni csak a harmadikat sikerült, azt is itthon fejeztem be. Levezetésképp kisebb gyakorlatokkal játszottunk, így írtunk közös mesét megadott szavak alapján – avagy hogyan lázadnak fel a mágikus képességű disznók a kondás ellen –, és Jeff VanderMeer Wonderbookját is szerettük volna fellapozni, de végül csak első nap vettük elő egy bemelegítő krakentámadás erejéig.

Számomra kemény dió egy nap alatt elkészülni egy kerek novellával, pedig nem a lehengerlő végeredmény a cél, hanem a tudatalatti felszabadítása, a folyamatos írás élménye. Az első táborban rettegtem, hogyan tudok majd adott időre bármilyen szöveget megírni, mert a nyomás alatti alkotás nagyon távol áll tőlem. Néhány sikeres megoldás után jöttem rá, mi számomra a lényeg: amikor megkapjuk a feladatot, van, aki már egy percen belül gépel, én rendszerint az idő első felét mélázással töltöm. Aztán egyszer csak átszakad valami, és onnantól folynak a szavak, a maradék időben akkora szöveg zúdul ki belőlem, amekkorát máskor egy hétig írnék. Ezért szeretem a gyakorlatokat, mert a kényszer ledönti azokat a gátakat, feloldja azokat a görcsöket, amiket egy fehér papír láttán vagy egy jelenet elején érzek. Ez ment most a legnehezebben, így csak az utolsó napokra szabadultam fel annyira az aktuális félelmek és kétségek alól, hogy elég bátor legyek írni. Viszont az összegyűjtött bátorságmorzsákból hoztam haza valamennyit, és remélem, visz a lendület és az öt nap élménye előre még néhány hétig.

Aztán elkezdem vágni a centit a jövő évi táborig.


Mások élményei:

Kleinheincz Csilla – aki minden évben szívvel-lélekkel fogja össze a társaságot

Varga Bea/On Sai – aki a tízéves írókör történetéről is mesél

Sümegi Attila – a villámkezű, aki két megoldást is megír egy feladatra, míg más csak egyet

Buglyó Gergely – aki először jött velünk táborozni, és nagyon örültünk neki:)

Tallódi Julianna – a Kéziratéj győztese, akinek egy hangulatos novellája olvasható pl itt.

Könyvhetes

1. Létezhet Könyvhét zivatarral elmosott dedikálások és eresz alatt toporgás nélkül is.

2. A legijesztőbb és egyben legjobb dolog, ha valaki személyesen elmondja, mit gondol az ember regényéről – köszönöm szépen.:)

3. Bár nem volt meghirdetve dedikálás, mégis aláírtam táskából előhúzott könyveket, ami hatalmas meglepetés és nagyon jó érzés volt. Külön köszönet és hála Lillának, aki talán sosem fogja olvasni ezt, de türelmesen várta, míg elverekedem magam a standig, és még türelmesebben várta, míg a hirtelen helyzet miatti zavaromban megszültem azt a nyúlfarknyi dedikációt.

4. A Könyvhét egyik nagyágyúja Darren Shan, aki elképesztő mennyiségű könyvet aláírt, és a beszámolók alapján mindenkivel kedves, humoros és közvetlen volt; az olvasói pedig kitartással álltak a kígyózó sorban, ami kívülről is döbbenetesnek látszott. A másik nagyágyú egy karon ülő, kilenchetes kölyökróka. Remélem, előbbi nem kapott ínhüvelygyulladást, utóbbi pedig jól tűrte a túl lelkes tömeget.

5. Ha már tömeg: fullasztó a Vörösmarty téren hömpölygő emberáradat, úgy kell elslisszolni a délutáni részegséggel éneklő fociszurkolók, a fényképezgető ázsiai turistacsoportok és a gólyalábasok között – ugyanakkor jó látni a sok könyvszerető embert, és igenis legyen tömeg, mert legalább azt jelenti, hogy sokan olvasnak.

6. Egy olyan szandálban végigállni három napot, amelynek a talpa alig vastagabb egy könyvborítónál, nem vicces.

7. És a lényeg nyilván mindig a végére marad: rengeteg kedves emberrel találkozni, sfmagosokkal, molyokkal, ekultúrásokkal, különböző kiadók munkatársaival, olvasókkal, bloggerekkel, írókkal, rég látott barátokkal és új ismerősökkel. A három-négy nap az éjszakába nyúló, jó beszélgetésekről szólt, legyenek akár komolyak, akár viccesek – űrbálnák! –, de még ez az idő is kevés volt, mivel néhányakkal csak pár sietve váltott szó jutott. Mert a Könyvhéten nem lehet egy kört tenni anélkül, hogy mosolygós ismerősbe botlanánk.


Mások élményei:

Mariann – aki meginterjúvolta Grecsó Krisztitánt

Hackett – aki időutazott

On Sai – akinek igazán pörgős volt a hétvégéje