2018. május 29., kedd

Lehet-e egy lány "elég geek"?


Múlt héten írtam egy cikket egy friss videojátékról (akit esetleg érdekel, a Detroit: Become Humanről az SFmagra, játsszatok vele, fantasztikus), ami kapcsán előjöttek az elmúlt évtizedes tapasztalatok és félelmek arról, milyen nőként játszani vagy geeknek lenni.

Előbb kezdtem el számítógépes játszani, mint tanultam meg olvasni. Négyévesen a Prince of Persia pályáit nyomtam le délutánonként. Szülinapra vagy karácsonyra játékot kértem, aminek a kiválasztása ünnep volt; végigböngészni a bolt kínálatát, telepíteni, szokni az irányítást. Gyakran néztem, ahogy Apa gépet szerel, videokártyát cserél, hűtésgondokkal birkózik. Olyan mélyen épült ez a személyiségembe, hogy sűrűn játékok formájában álmodom, ha pedig fel akarok ébredni egy rémálomból, fejben az Esc billentyűt nyomogatom.

Aztán kamaszkor környékén elkezdődött valami, felnőttkorban pedig végleg megváltozott. Ha egy társaságban játékokról beszéltem, hirtelen abba a szituációba kerültem, hogy bizonygatnom kell, hogy tényleg játszom. Nem, nem a pasim kezeli a kontrollert, én meg a kanapéról szurkolok, és eltakarom a szemem, ha kiloccsan az agyvelő. Nem, a játék nem csak azt jelenti, hogy Simsben babázom. És nem, nem is azt, hogy megnézek pár végigjátszást a nehezebb részekről. Mintha annyira hihetetlen lenne, hogy egy nő is ugyanolyan szenvedélyesen szeret játszani, állandó vizsgáztatásnak tettek ki, hátha lebukom, hogy „fake geek girl” vagyok.

És ez nem áll meg a videojátékoknál. Akárhányszor kimegyek a képregénybörzére, és átböngészem a kínálatot, mindig akadnak olyan árusok, akik végigmérnek, majd belefeledkeznek valami másba, mert nem is feltételezik, hogy vásárló lehetek, biztos csak a pasimat várom. (Vagy mert azon kevesek egyike vagyok a teremben, akin nincs szuperhősös póló. Ha meg lenne, akkor azt hinnék, csak azért viselem, mert olyan helyes Superman.) Vagy egy nagy rendezvényen, ahol nyüzsögtek a cosplayesek, én viszont íróként mentem ki, férfi ismerős megjegyezte, ha figyelmet akarok, öltözzek be úgy, majd rámutatott egy bikini-szinten takaró jelmezre. Vagy egyetemen Tolkien kurzuson, ahol bizonygatnom kellett, hogy igen, olvastam A szilmarilokot, és nem, nem a potya kreditért ücsörgök itt este nyolcig.

Ennyi év ilyen irányú tapasztalata pedig oda vezetett, hogy múlt héten ott ültem a videojáték cikkem felett, és féltem kitenni. Mert nem írtam bele, hány képkocka van benne másodpercenként, és egyébként is, nem játszottam az összes hasonló mechanikájú játékkal 1990-ig visszamenően. Aztán arra gondoltam: hát hülye vagyok én? Néhány bunkó miatt már én sem hiszem el saját magamról, hogy „elég geek vagyok”? Vannak bizonyos dolgok, amikről nem írnék cikket, mondjuk lemezkritikát vagy koncertbeszámolót, mert kevéssé ismerem a terepet, de itt azért föl tudom mérni a helyzetet, beletettem a kutatómunkát, a többszöri végigjátszást, olvastam interjúkat, néztem werkfilmeket, akkor meg minek hezitálok?

Mintha az „igazi geekség” féltve őrzött beavatási rítusokon keresztül lenne elérhető, és egy lánynak teszteken kellene bizonyítania az elszántságát. Két típusú lány sztereotípiája él a közegben, a „szexi geek csaj”, akit bárki azonnal feleségül venne, mert formás és még az Avengersre is el lehet menni vele; valamint azt, akit „szinte fiúnak tekintenek” – és elmondani nem tudom, mennyire káros mindkettő. A csinos lány persze figyelmet kap, körülrajongják, de nem biztos, hogy azt akarja érezni, hogy egy darab hús, hanem mondjuk szívesen kibeszélné a legújabb Star Trek epizódot. Akit pedig „szinte fiúnak tekintenek”, őt beveszik a közösségbe, és őszintén bóknak szánják, amikor arra tesznek megjegyzéseket, hogy „el is felejtik, hogy lány”, mintha a nőiség és a geekség összeférhetetlen lenne. Én meg sosem kerültem bele egyik sztereotípiába se, és több, zömében fiúból álló geek társaság emiatt nem tudott mit kezdeni velem. Mert milyen az már, hogy igazi ellenfél multiban, de közben vannak „csajos szarságai”. Talán emiatt a „nem tudom hová tenni” állapot miatt kerülök bele ennyiszer a vizsgáztatásba, nem tudom. (És elsősorban játékok és képregények terén, a könyveket és a filmeket jobban elfogadják.)

Számomra geek közösséget találni olyan volt, mint a hazatérés. Ezek az élmények sem vették el a kedvem, egyszerűen furcsa volt az, hogy a közeg másoknak kérdés nélkül otthont nyújt, én meg tudom, hogy oda tartozom, de mielőtt beengednének, lexikon méretű kérdőívet kell kitöltenem. És persze nagyon sok nem toxikus geek csoporttal is találkoztam, ami megerősített abban, hogy jó helyen járok, és elhalványult mellette a negatív tapasztalat – pont ezért is leptem meg magam ennyire azzal, hogy még mindig hat rám a sok felgyülemlett megjegyzés, és ha csak időlegesen is, de elhiszem, hogy kevesebb jogom van véleményt formálni egy videojátékról, mint bárkinek.

Nem akarom, hogy az legyen a végkicsengés, hogy a geek fiúk a hibásak mindenért, és a lányokat csak sztereotípiák alapján ítélik meg. Ott van ugyanennek a fordítottja: elég abból is, hogy a geek srácokat folyton azzal szívatják, hogy szociális analfabéták, és nem, nem oké tőlük tátott szájjal megkérdezni, hogy „Tényleg van barátnőd? Nem hittem volna!”. Az előítélet vagy a rosszindulat nemtől független, inkább csak máshogy szokták piszkálni a lányokat meg a fiúkat.

A cél az, hogy beszéljünk ezekről. Szóval meséljetek bátran – nemcsak lányok, fiúk is –, milyen geek sztereotípiák idegesítenek, miket lenne ideje lerombolni. Mert az egész geek közösségnek az örömről kellene szólnia, hogy megosztjuk egymással a szenvedélyünket.

28 megjegyzés:

  1. Geek sztereotipia, amivel eddig talalkoztam:
    - lany multiban csak healer lehet, mert az olyan "lanyos". (Szerencsere ilyesmit csak egy-ket ismerosom dobott be a beszelgetesbe, gyorsan lehurrogtuk.)
    - a jatekokban meg mindig tobb a ferfi szereplo, mint a no. Legutobbi elmenyem errol a Dragon Age Inquisition, ahol tok sokfele ferfibol lehet osszegyurni a csapatod, viszont ha full noi csapatot akarsz, akkor minden csapattagra (mage, rogue, tank) csak egy opciod van. Ellenpelda: Uncharted: The Lost Legacy <3

    Nem geek, de kapcsolodik:
    - programozokent rengetegszer megkaptam mar A Kerdest, azaz hogy mit is csinalok itt, a programozok kozott. Szituacio: uj kollega erkezik (jellemzoen ferfi), bemutatnak, egyuttebedelunk a kollegakkal, es nekemszegezi az uj ember a kerdest, hogy es en mit csinalok itt. Dev vagyok en is. Hu, tenyleg, komolyan?
    Akkor meg jobban szoktak csodalkozni, ha hozzateszem, hogy senior.
    Ez alapbol artatlanul hangzik, de valamiert a tobbi (ferfi) kollegatol nem kerdezik meg, hogy ok mit csinalnak ott es mi a titulusuk, hanem az elfogadott, hogy aha, oke, ok programozok.
    (Szerencsere nemregiben felvettunk ket masik noi programozot a ceghez, ugyhogy ez mar nem jellemzo annyira.)
    - kozepiskolaban nalunk ket reszre bontottak az osztalyt, fiukra es lanyokra, a fiuk programozni tanultak, a lanyok pedig emailt kuldeni es szovegszerkeszteni. Elmeny volt.

    Labjegyzet: Detroit <3 es jo, hogy megirtad a cikket, jo lett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, pedig a Dragon Age még egy csomó mindenben sokkal diverzebb is, mint a legtöbb játék, pl romantikus opciókban.

      Hát programozóként élmény lehet az ilyen! Több barátnőm is programozóként dolgozik, és mindnél úgy jött ki, hogy ő az egyetlen lány a fiúk között, az is szül érdekes szituációkat.

      A középiskolában meg ezzel az és az ehhez hasonlóakkal sok mindent elrontanak, eleve azt éreztetik a lányokkal, hogy ehhez nekik kevéssé kell érteni, nem való ez nekik, bénák benne, aztán mivel csökken az érdeklődésük, persze, hogy kevesebben mennek el ilyen irányba. Ha nincs családi/baráti példa, talán fel sem fedezik, hogy örömöt lelnének benne.

      Törlés
  2. Sz.gépes játékok között kevés tapasztalatom van, főként azért, mert a közeg nem szippantott be olyan korán és annyira mint téged, hogy keressem az újabb alkalmat. A commodore-os kacsavadászat csak ideig-óráig szórakoztató XD
    Azután jött a Dragon Age, rájöttem,hogy a döntésközpontú értelmes és felnőtteknek szóló játékok tetszenek. Most rácuppantam a Detroit végigjátszás videókra (olyan kütyünk alapból nincs a házban, amin futna és nem tervezünk ilyesmibe invesztálni), viszont az online gameres megkülönböztetés kimaradt az életemből.
    Ellenben (és ez a lényeges) a fórumos és az asztali szerepjátékkal más a helyzet.

    Úgy érzem, a közösségen múlt, hogy velem sose éreztették azokat, amiket te megéltél. Jó fejek voltak, nem soroltak be nemtelen státuszba és nem is vártak el csajos dolgokat, hogy meglegyen a lelki békéjük. Sosem voltam az a játékos, aki tipikus női karaktereket, kasztokat vállalt be, és élvezték.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Dragon Age nekem is nagy kedvencem!:)

      Nem tudom, van-e erre statisztika, de női avatarral szerintem nagyon gyakran fiúk játszanak. Mondjuk én is sűrűn választok férfi karaktert, de nem azért, hogy megtévesszem a többieket, nem online játéknál is gyakran szoktam.

      Törlés
  3. "Vagy egyetemen Tolkien kurzuson, ahol bizonygatnom kellett, hogy igen, olvastam A szilmarilokot, és nem, nem a potya kreditért ücsörgök itt este nyolcig." -> erre azért részleteiben is kíváncsi lennék.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, jelenleg fut-e még a kurzus, a Magyar Tolkien Társaság tartotta az ELTE-n természettudományos szakon hallgatóknak, és iszonyatosan jó volt, legszívesebben felvettem volna másodszor is.:) Ha esetleg félreérthetően fogalmaztam, nem az oktatók részéről jött a lesajnálás, inkább a többi résztvevőtől kaptam meg, hogy divatból ülünk itt.

      Törlés
  4. Én roppant mázlista módon egy majdhogynem női (többen voltunk lányok, mint a fiúk) geek társaságba kerültem egyetem alatt, úgyhogy ebbe nem futottam bele, (matektagozat és munka más, de ott nem iggazzy geekek vannak, vagy azokból kevesebb) - talán ez okozta, h az értetlen pillantásokat (te rpg-zel?! lány vagy?!) hasonlóan értetlenekkel tudtam megválaszolni. Esetleg közölni, hogy a partinkban max 1-2 fiú van, a többi mind lány, so what.

    Különben én tök béna gamer vagyok, marhára nem vagyok jobb, mint az átlag alja, szóval nem merek megszólalni multiban, ha nem haverokkal játszom, mert akkor minden sokkal rosszabb lesz, ha rájönnek a kis csírák, h nő vagyok :P Ráadásul tényleg biztonságosabb healerrel játszani, mert azt valamivel jobban csinálom, mint a nagy átlag, és "még csak célozni sem kell annyit". Talán. Vagy csak kevésbé kompetitív funkció, nemtom.

    Ami sztereotípia, és hasznosnak találom leépíteni, az az, hogy a férfi játékosok (rpg-ben) nem szeretik a személyes, érzelmi szálakat. Pedig de, vagyis, igazából hasonlóan diverzen állnak hozzá, mint a lányoknál (ott is van, aki győzni akar szinte kizárólag).

    Még egy gondolat: én a zenei undergroundban látom úgy, hogy nagyon kevés a női zenész, aki nem valakinek a nője, és "saját jogon" van benne a társaságban. Érdemes összeszámolni, h egy fesztivál fellépői között hány nő van, mondjuk metál/rock/gót/underground színtéren. És közülük hány nem énekes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rpg: abszolút! Nekem az aktív játszós korszakom csak pár évig tartott, mert utána eléggé szétszóródott az a két-három csapat, akikkel összejártunk, de igen, a fiúk sokszor megkapták sztereotípiaként a vérpistizést, aztán olyan kreatív érzelmi szálakat vittek bele, hogy öröm volt nézni.

      A zenei vonal meg külön témát érdemelne. Sajnos erre a közegre nem sok rálátásom van, de az még nekem is feltűnik, hogy pl. nem sok női dobost látni.

      Törlés
  5. De most tényleg! Akkor hány fps-el ment a program?!!?? ;-P

    VálaszTörlés
  6. (Egyebkent healernek lenni nagyszeru dolog, @gothposeur, remelem, nem ertettel felre :) Nekem csak azzal van bajom, ha rogton bekategorizalnak, hogy no vagy = te leszel a healer a partiban.)

    VálaszTörlés
  7. "... hogy múlt héten ott ültem a videojáték cikkem felett, és féltem kitenni." - Jesus, fuck'em, haters gonna hate. Nekik ennyi jut, ha nem emelkednek felül magukon.
    ¯\_(ツ)_/¯
    Mindenki másban meg ki tudja mi indít el gondolatokat, azok ne maradjanak már le pár gyökér miatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi!:) Ez ilyen "racionálisan tudom, hogy nem szabad ezen szorongani"-típusú félelem volt, de most külön jót tett, hogy itt kibeszéljük, és mások is elmondják a tapasztalataikat.:)

      Törlés
  8. Őszinte leszek, hogy én mostanában nem találkoztam ilyen - a cikkben és a kommentekben leírt - megkülönböztetéssel. Tökéletesen tudom, hogy nymphen TF2-ben ezerszer jobb Soly, mint én (cserébe én jobb Medic vagyok :P). A barátnőm vezetett bele a Dr. Who világába. És utolsó példaként az egyik lány barátommal egy Deak téri kávézóban PUBG-ztünk, mindenféle megvetés nélkül (pedig elég nyilvánosan csináltuk).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tök jó, hogy ennyi jó tapasztalatod van, és köszi, hogy leírtad.:) És semmiképp se szeretném azt sugallni, hogy az én élményeim jellemzik az egész közeget, nekem is csomó jó tapasztalatom van, és a baráti társaság mind olyan emberből áll, akik ezt teljesen természetesen kezelik, nem ügy, hogy valaki lány vagy fiú.

      Törlés
  9. Szerintem maga a geek fogalom az, amivel igazán gond van. Jómagam nem vagyok geek. A szokásos dolgok mellett - férj, apa, szoftverfejlesztő, mekkelek - szeretek játszani. Játszom minden műfajban és platformon, a szokásosak (PC, mobil, konzol) mellett nem maradt ki a DDR, Kinect, VR, AR (nyomtattam keretet a telefonomhoz, amikor hozzájutottam egy app blasterhez) sem. Játszom táblán, játszom Shadowrun-t, és nehezen megyek el bármilyen gamifikált megoldás mellett, anélkül hogy kipróbálnám és megérteném. Ha nem is vagyok early adopter, de azért az early majority elején járok, van BTC-m, otthon beszélgetünk a Google Home-mal, ki szoktam próbálni az új felhő-platformokat. És Franciaországban töltött éveim óta kedvelem és értékelem a képregényeket (az igaziakat, nem az amerikai szuperhősöseket:) ), és nem vetem meg a fantasy és SciFi filmeket sem.
    De nem vagyok geek, és a mai magas standardok szerint nem is lehetnék: nem rendelek loot crait-eket és nem hordok nyomott mintás pólókat. Nem gyűjtök első kiadású képregényt, a játékokat nem limitált kiadásban veszem meg előrendelésben, hanem használtan, vagy Steam akciókban. Bár több mint száz részt olvastam a Walking Dead-ből, és végigjátszottam a Telltale játokokat is, nem emlékszem egy fontos idézetre sem. Ugyanígy nem tudom név szerint felsorolni a Gyűrü szövettségének tagjait, vagy a Doktort játszó színészeket. És így erősen kilógok a geek sztereotípiából.
    Az amerikai popkultúra az utóbbi évtizedben a Big Bang Theory-val, de sok más sorozattal (Chuck, Video Game High School) és filmkarakterrel felépített egy geek ideát, ami elérhetetlen, ha valaki nem főállásban foglalkozik a témával (és nem sok pozíciót tudok elképzelni, ahol ezért fizetnék az embert). És persze hozzárendeltek néhány negatív tulajdonságot. Elterjedt a geek kifejezés, és sokan magukra vették, és megpróbálnak igazodni a divathoz. De mi lesz a többiekkel, akik nem azonosulnak a geekséggel, de szeretnek játszani, vagy szeretik a mangát, vagy társalgási szinten beszélnek Klingonul? Szerencsére még nem találkoztam sem elitista geek közösséggel, sem geekekkel szembeni negatív előítélettel, de sem a magas elvárásoknak, sem az előítéleteknek nem örülnék. És szerintem minden sorozat, film vagy cikk, ami a geekségről szól, közelebb visz minket egy ilyen megkülönböztetéshez. Pedig a "geekség" nem csak hogy spektrum, de még rengeteg dimenziója is van: van aki a StarTrek-ben mozog otthonosan és van aki a StarWars-ban, van aki Marvel-t olvas, van aki DC-t. Nem lehet a szerteágazó érdeklődési körök és elmélyültségi szintek között kijelölni egy térrészt, és rábökni, hogy akinek a beállítottsága, érdeklődése ebbe a körbe esik, az geek, és ennek megfelelően a geek az ilyen. Ezért geekekről szerintem felesleges és kártékony beszélni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez szerintem nagyon fontos, és teljesen igazad van. Az, hogy mi a "geek", egyértelműen egy skála - és szerintem semmiképp se kell szuperhősös pólót hordani és klingonul beszélni ahhoz, hogy valaki az legyen. Vagy akkor nem ismerek "igazi geekeket", nem tudom. Na jó, talán annyit, hogy egy kezemen meg tudjam őket számolni. De a többiek átlagemberek, akik messze nincsenek otthon minden fandomban, van családjuk, életük, munkájuk, másfajta érdeklődésük is bőven. Az egész geek fogalmat én szeretném csak közös érdeklődésű emberekre használni, akikkel lehet ilyenekről beszélgetni, képregényt ajánlani, hétvégén néha együtt játszani, nem pedig arra a végletekig kiforgatott (és sok szempontból szerintem iszonyatosan káros és romboló) képre, amit mondjuk a Big Bang Theory sugall.
      Azért használtam ezt a szót a bejegyzésben, meg azért használják ezt sokan, mert ezt mindenki rögtön ismeri, és jelenleg nincs alternatíva rá, ami pontosan kifejezi azt a csoportot, akik képregényeket/sci-fit/játékokat/filmeket/fantasyt/stb. fogyasztanak. De szerintem nagyon fontos lenne elgondolkodni erről a "geek identitás" jelenségről, és újradefiniálni benne sok mindent.

      Törlés
    2. Én a mellett érvelek, hogy pont a geek identitás és az ahhoz való büszke ragaszkodás vezet azokhoz a konfliktusokhoz, amikbe belefutottál. Az a geek zár ki másokat, akinek a számára a geek címke egy nehezen megszerzett és magasra értékelt megkülönböztetés. De egy szerepjátékos örül, hogy bővül a csapata, és nem nézi, hogy lány vagy fiú, fiatal vagy öreg, fekete vagy fehér. Aztán ha nem megy a közös játék, kidobja objektív okokból. Az én eddigi tapasztalatom alapján ez igaz az összes közös érdeklődés mentén szerveződő körre. Ahol nem az a fontos, hogy valaki elég geek-e, hanem hogy örömteli legyen az adott témával közösen töltött idő. Ahogyan Buglyó Gergely is írta, azt a kört, ahol nem ez a fontos, hanem a megfelelés azt jobb elkerülni.

      Törlés
    3. Teljesen egyetértek. Ebben az egészben nekem az volt a legfurcsább anno, hogy a "geek identitás" "megszerezhető valami", pedig számomra mindig is egy érdeklődést jelentett. Így ez a "védelem" nekem sokáig teljesen értelmezhetetlen volt. Ahogy a toxikus geek közösségek hierarchiája is, hogy valaki értékesebb attól, hányat tud idézni a Jedi visszatérből.

      Törlés
  10. Hehe, ebbe a healeresbe én is belefutottam. :) Volt egy időszak, amikor az volt a kedvenc karakterem, jól meg is kaptam (vicc, hogy az akkori páromtól(!), akinek amúgy a mainje(!) volt healer...), hogy persze, hogy azzal szeretek játszani, az való a csajoknak, azért is megy olyan jól... :D
    Ezen kívül a kedvenc sztereotípiáim közé tartozott, hogy
    - én tuti csak azért játszom, mert ott akarok bepasizni (volt is, aki ezen meggyőződésén felbuzdulva be is próbálkozott, nem is egy...)
    - nőként maradjak már casual player, a highend contentet hagyjam meg a pasiknak, az nekik való.
    És a kedvenc:
    Klánvezér voltam évekig egy mmo-ban, elég kemény csapatot raktunk össze. Eleinte volt néhány hasonló hitetlenkedés, így az alvezéremmel kettőnknek poénból ki volt írva note-ba, hogy "Igen, lány vagyok. Tényleg". (Amúgy full női csapat volt az alapítóbanda, egy kivétellel, úgyhogy nálunk ilyen girlpower volt eleinte :D). Szóval már viszonylag nagy névnek számítva az adott szerveren, új tagok jönnek, beilleszkednek, eltelik vagy két hónap, mire először felmerészkednek TS-re. Majd utána privátban megkaptam, hogy jé, női hangon beszélek, ők azt hitték, csak trollkodok a lányságommal, és valójában pasi vagyok, elvégre nagy klánban klánvezérként...... >.<"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a klánvezéres sztori nagyon jó!:D Nemcsak hogy nem feltételezte, hogy lány lehet vezér, de ez az egész lányság szerinte még trollkodásra is alkalmas.:D

      A pasizós feltételezés sajnos elég gyakori, sokaktól hallom. Mondjuk van ennek fordítottja is, tánciskolában pl. a férfiakról rögtön feltételezik, hogy csajozni jönnek, fel sem merül, hogy esetleg a mozgás öröméért.

      Törlés
  11. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  12. Érdekes a problémafelvetés, de szerintem a "geekség" csak egy címke. Én is C64-en kezdtem még '82-ben (kétévesen, mivel apukám állítólag csak így tudott hosszabb ideig lefoglalni), aztán PC-n, majd konzolon folytattam, egy időben játszottam asztali RPG-ket és néztem animét, de ettől még nem érzem magam geeknek. Még akkor se, ha időnként Darth Vader-es, "Én vagyok az apád" feliratú pólóban megyek vizsgáztatni az egyetemre. :) Szerintem a legtöbb emberre igaz az, hogy a felnőtt életének aránylag kis százaléka szól a geekségről, és lelke rajta, hogy ő ettől geeknek tartja magát, vagy sem. Sok esetben azok, akik hangoztatják, hogy mekkora geekek, az élet más területén szerzett kudarcaikat próbálják kompenzálni ilyen módon, és szerintem az nem is feltétlenül hátrány, ha egy ilyen társaságba nem fogadnak be (akár azért, mert lány vagy, akár másért).

    Amikor középiskolába jártam, a MAGUS annyira nagy szám volt, hogy az osztályban szinte minden fiú és jó néhány lány is játszotta. Most akkor mind geekek voltunk ettől? Fogalmam sincs, mivel a címke akkor még nem is létezett, egyszerűen csak szerettünk játszani. Tény, hogy az MMO RPG-k nem érintettek meg annyira mélyen (a WoW-ot előfizettem annak idején egy hónapra, és az első pár hétben eléggé bevonzott, de a hónap végére le is akadtam róla), az ilyen LoL-szerű csapatjátékok pedig még ennyi ideig se kötnek le, így nem tudom, a mostani online közösségekben mennyit számít, hogy valaki úgymond "eléggé geek-e". Remélem, idővel ez a szó is kikopik a divatból, és megint mindenki azt néz vagy játszik, amit akar, mindenféle címke nélkül. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Magával a szóval nekem is bajom van, szerintem aki szerepjátszik vagy érdekli a Star Wars, az nekem már "geek", de én inkább csak az ilyen irányú érdeklődésre használom a kifejezést. Ugyanolyan skála ez is, mint bármi. Ha azt mondom, hogy én "szoktam túrázni", az jelentheti azt is, hogy évente néhány hétvégét a hegyekben töltök, meg azt is, hogy elmegyek másfél hónapra a Caminóra. Mégsem piszkáltak még soha azért, hogy nekem egy nap csavargás a hegyekben az adagom. De mondhatnék bármit, amikor eljártam kocogni a Duna partra, akkor sem állítottak meg maratonisták, hogy de béna vagy, hogy három kilométer után a tüdődet köpködöd a betonra, jobb, ha haza is mész.
      Remélem én is, hogy ez a szó meg a körülötte lévő jelentésbeli gondok változni fognak.:)

      Törlés
  13. Nagyon fontos problémákról beszélsz, viszont sajnos ezek a kirekesztések és elnyomások a nőkkel szemben az élet minden területén jelen vannak még. Én is "geek"-nek nevezném magam, kb. úgy kezdtem, mint te szintént PoP :). Amit én látok az az, hogy iszonyatosan gyerekes és soviniszta/szexista tud lenni a játékosok nagytöbbsége, erre leginkább a BF V legújabb fiaskójánál ébredtem rá. Nyilván amíg a játékok is a férfi világra erősítenek rá addig ezen nem is lehetne csodálkozni, de azért ami a BF körül folyik az tényleg durva. Az az egyetlen problémájuk eddig a játékkal, hogy a multiplayerben lesznek női karakterek is és hogy ez mennyire megtöri az immerziót. Ez egyrészt iszonyat gyerekes, de itt jön ki sajnos az igazi természetük ezeknek az embereknek (volt olyan komment youtubeon, hogy "at least we can kill some women" elég durva szerintem). És végre egy fejlesztő csapat implementálja a multiplayerbe a női karaktereket ezzel megadva a lehetőséget nekik is, hogy jobban azonosuljanak és egyből ez a tömeg reakciója, hogy mekkora SJW fejlesztő csapat. Elég szomorú szerintem, de azért reménykedek, hogy pár éven belül eljön az az idő is amikor egy játék főhöse lehet egy nő anélkül, hogy a szépségével kelljen kompenzálnj a fejlesztőknek, hogy vérpistikének legyen kárpótlás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, sajnos ez más területeken is ugyanígy megvan.
      A női karakterek kérdését tényleg habzó szájú felháborodás övezi, döbbenten szoktam olvasni a kommenteket, de szeretném remélni, hogy ez egy neten hangos kisebbség műve. Élőben szerencsére még nem hallottam ilyesmit (bár olyat igen, hogy női szereplőkről nem szívesen olvasnak, mert nem tudnak azonosulni velük). Közben az empátiának meg a beleérző képességnek nem a másik nemétől kellene függnie.

      Törlés
    2. A R6 Siege-ben már is vannak női operátorok és bár nem követem a hivatalos fórumokat (a nemhivatalosakat sem), nem hinném hogy nagy hűhót csaptak volna miatta a játékosok. Ugyanez van a Division-ben is, ha jól sejtem.
      Amig sorállományú katonai szolgálat volt, érthető hogy furán néztek a női katonákra, de mióta elkezdtek áttérni a hivatásos állomány alkalmazására, itt is egyre több nőt láthatunk. Az egyszeri embernek viszont kell még egy kis idő, mig ezt is elfogadja hétköznapinak. És a korrektség jegyében azért megemliteném, hogy annak ellenére hogy nem ismerek erre vonatkozó statisztikákat, azért feltételezem hogy a gyalogságnál pl még mindig elég alacsony lehet a nők aránya.

      Törlés
  14. Egy valamirevaló gamer ott kezdődik, hogy letojja az irányított karakter nemét, faját, szexualitását, ilyen felszínes idiótaságok helyett a játékélménnyel foglalkozik. Aki a játékokban (és irodalomban, képregényekben, stb.) a szereplők nemével, fajával, etc. foglalkozik, az nem gamer vagy geek vagy nerd, hanem egy agymosott szerencsétlen akinek a progresszív ideológia kirágta az agyát, és a különböző társadalmi csoportokat egymás ellen fordító gépezet egyik fogaskerekévé vált. Férfiak milliói játszottak/játszanak a Tomb Raiderrel, és egyetlen egynek sem jut(ott) eszébe azon feszengeni, hogy a főhős miért nem férfi. Úgyhogy ez a cikk, ami fentebb olvasható valójában arról szól, hogy a feminizmus a normális társadalom normális nőiből hogyan faragott kisebbségi komplexusos, bizonyítási kényszeres, mindenben szexista támadást vagy sértést kereső, ugyanakkor erősen agresszív és folyamatosan másokat támadó ideológiai gyalogoskatonákat. Egy egészséges nőnek eszébe sem jutna az, hogy neki férfiak seggét kell szétrúgnia egy játékban (a cikkben látható képről beszélek), vagy hogy ha szereti a játékokat akkor ezt neki bizonygatnia kellene bárki számára. A számítógépes játékokban az a szép, hogy a legtöbb esetben otthon játszod őket egyedül, és senki nem tud róla, és senki nem lát közben, akkor sem ha történetesen neten multiplayerezel. Ez az a világ amiben valójában mindenki lesz*rja, hogy te IRL kiféle-miféle vagy, kizárólag az számít, hogy jó-e veled együtt játszani, vagy sem.

    Mellékesen az egy kifejezetten férfiellenes sztereotípia, hogy bajuk lenne a női játékosokkal, a valóságban a legtöbb férfi gamer imádná, ha lennének a "szakmában" csajok, és ha felbukkan egy akkor feltűnően előzékenyek és segítőkészek vele. Persze elegendő rosszindulattal ezt is félre lehet magyarázni nőgyűlöletnek... Pf, minden amihez a feminizmus hozzáér kész hányinger.

    VálaszTörlés