A
megjelenés előtt a Gabo SFF blogon néhány vendégbejegyzésben meséltem
kicsit a regényről és magamról. Mielőtt új témákba kapnék bele, összegyűjtöttem
itt egy csokorba ezeket a posztokat.
*
A Bábel fiai születéséről – amelyben
kiderül, hogyan lett az ötletből kézirat, és mi vonzott annyira a bábeli legendában.
„A
legtöbb ószövetségi büntetéskor Isten mindig kiválaszt néhány igaz embert, akik
megmenekülhetnek. Az özönvíz megkíméli Noét és családját, Szodoma Lót és
gyermekei nélkül pusztul el. Bábelben nincsenek kiszemelt kevesek, akiket
példaképként lehetne állítani az utókornak, és ez nagyon is passzolt a terveim
közé. Olyan történetet ígért, amelyről kezdettől fogva tudni lehet, hogy nem
végződhet jól, és amelyben nincsenek sem makulátlan emberek, sem hősök.”
*
Valláskritika a Bábel fiaiban – amelyben egy fiktív
vallás keletkezéséről esik szó, ahol az egyház nem más, mint a hatalom
megtartásának eszköze.
„Ki
akartam tolni a határt, kíváncsi voltam, meddig lehet elmenni egy kitalált
egyház mögé bújva. Mi az, ami egyébként elborzasztó, de Isten nevében mégis
szemrebbenés nélkül véghezvihető. Mennyit tűr el egy hívő a vallás miatt –
legyen az vér, gyilkosság és áldozat, látható magasabb cél nélküli szenvedés.
És hol van az a pont, ahol felteszi a kérdést: talán mindez nem Isten akarata,
hanem egyetlen emberé.”
*
Miért fantasy? – amelyben a
fantasy-olvasás nemcsak menekülés a valóság elől, hanem a valóság megértésének
eszköze is lehet.
„Ha
„normális” ismerőseim véletlenül megtudják, hogy szeretek fantasyt olvasni,
udvarias-riadt arckifejezéssel próbálják tettetni, hogy ezt meg sem hallották.
Úgy tekintenek rám, mint egy nagyra nőtt kisgyerekre, akinek óvodában nem
olvastak fel elég mesét, és most sárkányos történetekkel teszi túl magát ezen a
traumán. Egy bizonyos életkor után a fantázia kínossá válik: egy gyereknek
dicséret, ha „élénk a fantáziája”, egy felnőttnél a „fantáziálás” már
megmosolyogtató, vagy egyenesen káros, hiszen addig sem pénzt keres vagy
családot alapít. Olvass inkább igazi
dolgokról, javasolják.”
*
Könyvek minden mennyiségben – amelyben kiderül, hogyan lett az olvasáskerülő lányból betűfüggő, és melyik regény
varázsolta el először és véglegesen.
„Gyerekkoromban
nem szerettem olvasni. Persze olvastam, épp elég ajándékkönyv hullott az
ölembe, amik – ha már ott álltak a polcon – előbb-utóbb sorra kerültek, de
nagyon ritkán élveztem ezeket a történeteket. A felütésüket még szerettem, de
egy idő után már láttam, mire futnak ki: az árva kutyák szerető gazdára lelnek,
a csúfolt kislányok kiállnak magukért, a gyávák bizonyítják bátorságukat.
Valószínűleg rossz könyveket kaptam, de akkor azt láttam, hogy minden regény
túl biztonságos. Életidegen,
szirupos, nincs feszültég, hogy én ezekért a szereplőkért szorítsak, úgyis
épségben lesznek.”
Kép forrása: Jean Thomassen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése