Évzárós

amelyben mérlegre kerül 2015.

Itt az ideje bevallani: borzasztóan féltem ettől az évtől. Jó, eleve nem vagyok az a merész típus – ha éjjel ki kell osonnom egy pohár vízért, biztos villanyt kapcsolok, hiába ismerem a lakás minden zugát, mert mi van, ha a sötétben mégsem egészen olyan. Valahogy így voltam ezzel tavaly januárban is: szívesen lámpát kapcsoltam volna, hogy lássam, merre lépek.

Hosszú út előzte meg a Horgonyhely megjelenését, sok verzió született, mire egy-két embernek megmutattam, és akkor még el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer könyv lesz belőle (a mai napig meglepődöm, ha egy boltban megpillantom). És júniusban egyszer csak ott volt – gyönyörű borítóval, nyomdaillatúan –, és én körömrágósan izgultam, mert nem tudtam, mire számítsak. Mit szólnak majd hozzá az olvasók? Érdekelni fog egyáltalán ez a fura történet bárkit? Ezért nem kicsit döbbentem meg, milyen rengetegen eljöttetek a Könyvhéten a dedikálásra. Már akkor arra gondoltam, mennyire szerencsés vagyok. Hihetetlen élmény a sok kedvesség, érdeklődés és bátorítás, amit Tőletek kaptam akkor és az elkövetkezendő hónapokban is bármilyen rendezvényen vagy a neten. Sosem lehetek elég hálás, hogy esélyt adtatok egy ismeretlen könyvnek, a terhes nőknek meg a fjordokon járó gőzhajóknak. Egy regénynek az elképzelhető legrosszabb sors, ha anélkül tűnik el, hogy eljutna azokhoz, akikhez szólni tud. Köszönöm Nektek, hogy nem így történt.:)

És ha már a regény utóélete: néhány portál év végi listáján szerepel a Horgonyhely is, ami számomra egészen zavarba ejtő, hiszen fantasztikus könyvek közé került, köszönöm.:) A Próza Nostra, a Mandiner Sci-fi, az SFmag vagy a Roboraptor gyűjtéseit itt találjátok, szemezgessetek a címek közül. Néhány blogon is említésre került, Fummienál, Uszámánál, Nita Könyvgalaxisnál, Benkő Mariannál, Acélpatkánynál vagy Dreamworldnél. Köszönöm!:) (Ha valaki kimaradt volna, elnézést, csakis azért történhetett, mert nem futottam bele.)

Idén picit többet olvastam, mint máskor, és bár az SFmagon már ajánlottam az S.-t, A varázslókat és az Unwritten-sorozatot mint három meghatározó fantasy könyvélményt, most összeszedtem azt a tíz címet, ami leginkább megérintett (elég nehéz volt közel száz olvasmány közül tízet kimarkolni, akadt még bőven jó könyv). A Beszélnünk kell Kevinről darabokra tépett, az aprólékosan ábrázolt érzelmi rezdülései fantasztikusak; A titkos történet szerkezetileg, hangulatilag és a szereplők terén is lenyűgöző, a Majd” kibújunk a bőrünkből pedig mesterien felépített megbízhatatlan narrátorral mesél olyan témáról, ami szintén szétcincált. A Blankets egy graphic novel, és sokáig halogattam a beszerzését (nem hittem, hogy egy kamaszszerelem lekötne), de meglepődtem, az egyszerű sztorinak mennyi rétege van, mennyi szimbólum szövi át, és milyen csodálatosan mesél a felnőtté válásról.

Az általam olvasott legjobb könyvek (rangsor nélkül, csak ABC-rendben):

Craig Thompson: Blankets

Donna Tartt: A titkos történet

Doug Dorst és J. J. Abrams: S.

Karen Joy Fowler: Majd’ kibújunk a bőrünkből

Lev Grossman: A varázslók

Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

Margaret Atwood: Az özönvíz éve

Mike Carey: The Unwritten-sorozat

Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora

Totth Benedek: Holtverseny

Érzelmileg nagyon sűrű lett ez az év, az élmények, tapasztalatok még mindig ülepednek. Próbálok tanulni mindenből, nem kétszer (háromszor-négyszer-sokszor) elkövetni ugyanazokat a hibákat, és jobban odafigyelni bizonyos dolgokra a jövőben. Meg persze igyekszem néha sötétben is nekivágni a lakásnak.

A 2016-os terveket egy holnapi bejegyzésre hagytam, amelyben írok egy kicsit a most készülő új regényről is. :)

Képek forrása: 1/ 2/ 3