A változások éve, avagy mit csináltam 2018-ban?

Mielőtt nekiültem ennek a bejegyzésnek, visszaolvastam a tavalyi évértékelős posztomat, ami egy pillanat alatt előhozta az akkori érzéseimet, és most realizáltam csak igazán, mi minden változott azóta. Akkor még csak az elhatározás született meg, hogy újra egyetemre megyek, és otthagyom a munkám, ami épp nem okozott örömöt – most meg vizsgaidőszakom van, épp letudtam egy mikroökonómiát és nyakig ülök a gazdasági matekban. Akkor még csak reméltem, hogy idén befejezem az Irha és bőrt, de valójában iszonyatosan féltem, hogyha most se sikerül, amikor végre időm is van rá, mihez kezdek – most meg lassan elkezdjük a kézirat szerkesztését.

A dolgok észrevétlenül elkezdtek a helyükre zökkenni.

Rég sejtem, hogy a szubjektív boldogságérzetem annak a függvénye, mennyire a saját döntéseim irányítják az életemet. Persze vannak fix, külső kényszerek, amik behatárolnak – be kell fizetni a számlákat, meg egyéb unalmas felnőtt-dolgok –, de a többi tényezőn múlik minden. Hogy azokkal az emberekkel töltöm-e az időmet, akiket szeretek, vagy kényszeredetten mosolygok egy sosem látott távoli rokon esküvőjén. Hogy dönthetek-e a szabadidőmről, vagy hónapok óta mindent kell csinálnom, csak azt nem, ami örömet okoz. És persze a munka. Hogy azt a munkát végzem-e, amit most is választanék, vagy beleragadok valamibe, ami időközben már elveszítette a vonzerejét.

Ezért éreztem tizenévesen azt, hogy fulladozom. Alig vártam, hogy kikerüljek a gimiből és elköltözzek otthonról, mert akkor végre a saját döntéseim alapján osztom be az életem. Sőt, kicsit azt is éreztem, ott kezdődött el az életem, mintha abban a pillanatban születtem volna meg a kezemben szorongatott érettségivel, hogy na, most aztán azt kezdesz magaddal, amit csak akarsz. És ez eleinte hatalmas lökést adott. Volt pár év, amikor azt éreztem, végre jó irányba mennek a dolgok, a mindenféle nehézségekkel együtt is azért többségében sínen vagyok – ezért volt olyan alattomos, ahogy ez a fulladásérzet visszatért, mintha cseppenként telne meg egy tartály, hogy végül az orromig érjen a víz, és észre se vegyem, mikor változott minden a szabad választásból külső kényszerré.

Hisz olyat nem csinálunk, hogy feladjuk a munkát, ami kamaszkori vágy volt. Hisz nem lehet fölösleges az a sok tapasztalat meg fejlődés. Hisz minek akarsz már tanulni közel harminc évesen egy teljesen új dolgot, amiben totál kezdő leszel?

Úgyhogy ez az év olyan volt, mint egy reboot. A nehéz döntéseket meghoztam tavaly, decemberben megvizsgáltam, mi az, amit kényszernek élek meg, és mi lenne helyette a friss döntésem – idén pedig igyekeztem annyit megvalósítani ebből, amennyit csak lehetséges. Ezért hagytam ott a szerkesztői munkát, és kezdtem el marketinget tanulni egy egyetemen. Ezért tettem félre minden mást, és fejeztem be az Irha és bőrt. Ezért kezdtem el gyakorolni a nemet mondást bizonyos dolgokra – bár ha valamiben, ebben még biztosan sokat kell fejlődnöm.

Végre megint tudok lélegezni.

És bár ez egy nagyon megfoghatatlan, de számomra a legfontosabb eredmény, azért álljanak itt olyan tényszerű dolgok, minthogy írtam pár novellát, amikkel nagyon szerettem időt tölteni. A Rügyeid villámsztori egy pusztuló közeljövőből, egy anyáról és lányáról, amely a PIM Utópia 501 online kötetében jelent meg. A Gumicukorszív a 2050 c. ifjúsági sci-fi antológiában kapott helyet, és egy kamaszlányról szól, aki bepereli a szüleit, miközben a családjuk egy komoly veszteséget próbál feldolgozni. A mesterhazugság pedig fantasy novella egy olyan világról, amelyet a kimondott hazugságok tartanak egyben; ez az Az év science fiction és fantasynovellái 2018 c. kötetben olvasható. Arról pedig, mit olvastam, néztem és játszottam idén, készítettem egy másik év végi összefoglalót.

2019-ben szeretném folytatni az irányt, amit 2018-ban elkezdtem, és néhány dolgot talán le is zárni: a tervek szerint az Irha és bőr tavasszal jelenik meg. Egyszerre várom és izgulok miatta rettenetesen; nehéz elengedni valamit, ami öt évig ennyire az életem része volt, de lassan tényleg itt az ideje, hogy ez a történet már a Tiétek is legyen.:)

(Most pedig vissza a deriváláshoz!)

*  *  *

Köszönöm, hogy itt jártál!:) Ha érdekelnek hasonló tartalmak, megtalálsz Facebookon és Instagramon is.