Kildara – Dark Night

A Kildara havonta szervez egy-egy tematikus író-olvasó délutánt, most szombaton a borzongás és a horror elemek kerülnek elő, avagy az irodalom sötét oldala. Ta-mia Sansával és John Cure-ral leszünk a vendégek, a moderátor Holló-Vaskó Péter. Utána Réti Lászlóval következik egy beszélgetés és író-olvasó találkozó.

A Kildara célja az olvasás népszerűsítése a fiatalok körében, a havi rendezvényekkel olvasóközösséget építenek. Jótékonysági akciókkal is foglalkoznak, karácsony előtt kórházak számára gyűjtöttek könyveket és írószert. Támogatják a Prológust, egy fiatal és lelkes bloggerekből álló szövetséget.

Mikor? – január 23-án, szombaton, 16 órától

Hol? – A Háromban; Budapest, 1075, Kazinczy utca 3.

Facebook-esemény itt.

Mindenkit sok szeretettel várunk; ne féljetek a sötétben! :)

Tervek 2016-ra

amely sok elhatározást és egy készülő új regényt tartalmaz.

Az évértékelés után jöjjenek a tervek! Jó sok mindent elképzeltem idénre, hogyha néhány végül nem is valósul meg, a teljesített többi is bőven elég legyen.

A regények nem írják meg magukat. Idén túlvállaltam magam munka terén, ezért az év második felében alig jutott időm írásra (vagy úgy egyáltalán levegőt venni). Ezen most változtatnom kell, egy munka sem ér annyit, hogy közben felőrölje az embert. Muszáj is lesz többet írnom, mert már pörög a fejemben a történet, a hosszas séták közben csak a szereplőkön jár az eszem. Összességében nem bánom a kihagyást, két nagyobb lélegzetvételű történet között nem árt pihenni, és szükségem is volt érzelmi újratöltődésre (valamint ismét meg kell keményítenem a szívemet, hogy kibabrálhassak néhány karakterrel).

Egy-két interjúban már dióhéjban meséltem az új regény témájáról: napjainkat felforgatja egy jelenség, amelynek hatására állatok bebábozódhatnak, akár a hernyók, és részlegesen emberré alakulhatnak, de leginkább félállat-félember torzók maradnak. Persze az emberi forma, az emberi viselkedés és az emberség három különböző dolog, és ezeknek a gyökértelen, egyszerre félelmet és szánalmat kiváltó, se nem állati, se nem emberi lényeknek maguknak kell megtalálniuk a helyüket a világban. A folyamatos keletkezésük nemcsak a társadalmi, gazdasági és vallási helyzetet borogatja fel, de az embereknek is át kell értékelniük, tényleg annyira különlegesek-e. A pillanatnyi munkacíme Irha és bőr, de ezt félve írom le, mert bármikor megváltozhat. Alig várom, hogy úgy igazán elkapjon a gépszíj.

Ha valami csoda folytán ezen kívül is tengernyi időm lesz, van egy másik tervem, amibe legalább jegyzetelés vagy próbálgatás szinten szeretnék belefogni. Annyit elárulhatok, hogy ez nem fantasy, szóval veszélyes kísérletnek tűnik.

A blogot viszont mindenképpen sűrűbben fogom használni. Most láttam csak, hogy idén több megkezdett bejegyzés maradt piszkozatban, mint ami végül kikerült, elsősorban időhiány miatt (kimaradt többek között egy könyvtári élmény; a nyári írótábor beszámolója, ahol írás mellett esténként egy fantasy társasjátékkal gyilkoltuk egymást; meg több Sorok mögött körblogolás). Néhány ezek közül már aktualitását vesztette, de idén nem hagyom magam. Tervezek a blogra egy újfajta projektet is tavasszal, vagy legkésőbb ősszel, de ez maradjon még homályban (ha megijednék, és el akarnám mismásolni, szóljatok rám).

A tervek általában az első "ma nincs kedvem megcsinálni, egyszer igazán ki lehet hagyni" alkalommal buknak el. Az önfegyelmet szeretném gyakorolni idén, akkor is felkelni reggel korábban, ha szívesebben aludnék még egy órát klaviatúrapüfölés helyett, vagy felhúzni a futócipőt, hiába nincs kedvem elindulni kocogni. Mindig csak egy kis lépést, mindig csak a következő napot. Remélem, sikerülni fog.:) 

Kívánok mindenkinek boldog új évet, izgalmas kihívásokat, sok örömöt!

Évzárós

amelyben mérlegre kerül 2015.

Itt az ideje bevallani: borzasztóan féltem ettől az évtől. Jó, eleve nem vagyok az a merész típus – ha éjjel ki kell osonnom egy pohár vízért, biztos villanyt kapcsolok, hiába ismerem a lakás minden zugát, mert mi van, ha a sötétben mégsem egészen olyan. Valahogy így voltam ezzel tavaly januárban is: szívesen lámpát kapcsoltam volna, hogy lássam, merre lépek.

Hosszú út előzte meg a Horgonyhely megjelenését, sok verzió született, mire egy-két embernek megmutattam, és akkor még el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer könyv lesz belőle (a mai napig meglepődöm, ha egy boltban megpillantom). És júniusban egyszer csak ott volt – gyönyörű borítóval, nyomdaillatúan –, és én körömrágósan izgultam, mert nem tudtam, mire számítsak. Mit szólnak majd hozzá az olvasók? Érdekelni fog egyáltalán ez a fura történet bárkit? Ezért nem kicsit döbbentem meg, milyen rengetegen eljöttetek a Könyvhéten a dedikálásra. Már akkor arra gondoltam, mennyire szerencsés vagyok. Hihetetlen élmény a sok kedvesség, érdeklődés és bátorítás, amit Tőletek kaptam akkor és az elkövetkezendő hónapokban is bármilyen rendezvényen vagy a neten. Sosem lehetek elég hálás, hogy esélyt adtatok egy ismeretlen könyvnek, a terhes nőknek meg a fjordokon járó gőzhajóknak. Egy regénynek az elképzelhető legrosszabb sors, ha anélkül tűnik el, hogy eljutna azokhoz, akikhez szólni tud. Köszönöm Nektek, hogy nem így történt.:)

És ha már a regény utóélete: néhány portál év végi listáján szerepel a Horgonyhely is, ami számomra egészen zavarba ejtő, hiszen fantasztikus könyvek közé került, köszönöm.:) A Próza Nostra, a Mandiner Sci-fi, az SFmag vagy a Roboraptor gyűjtéseit itt találjátok, szemezgessetek a címek közül. Néhány blogon is említésre került, Fummienál, Uszámánál, Nita Könyvgalaxisnál, Benkő Mariannál, Acélpatkánynál vagy Dreamworldnél. Köszönöm!:) (Ha valaki kimaradt volna, elnézést, csakis azért történhetett, mert nem futottam bele.)

Idén picit többet olvastam, mint máskor, és bár az SFmagon már ajánlottam az S.-t, A varázslókat és az Unwritten-sorozatot mint három meghatározó fantasy könyvélményt, most összeszedtem azt a tíz címet, ami leginkább megérintett (elég nehéz volt közel száz olvasmány közül tízet kimarkolni, akadt még bőven jó könyv). A Beszélnünk kell Kevinről darabokra tépett, az aprólékosan ábrázolt érzelmi rezdülései fantasztikusak; A titkos történet szerkezetileg, hangulatilag és a szereplők terén is lenyűgöző, a Majd” kibújunk a bőrünkből pedig mesterien felépített megbízhatatlan narrátorral mesél olyan témáról, ami szintén szétcincált. A Blankets egy graphic novel, és sokáig halogattam a beszerzését (nem hittem, hogy egy kamaszszerelem lekötne), de meglepődtem, az egyszerű sztorinak mennyi rétege van, mennyi szimbólum szövi át, és milyen csodálatosan mesél a felnőtté válásról.

Az általam olvasott legjobb könyvek (rangsor nélkül, csak ABC-rendben):

Craig Thompson: Blankets

Donna Tartt: A titkos történet

Doug Dorst és J. J. Abrams: S.

Karen Joy Fowler: Majd’ kibújunk a bőrünkből

Lev Grossman: A varázslók

Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

Margaret Atwood: Az özönvíz éve

Mike Carey: The Unwritten-sorozat

Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora

Totth Benedek: Holtverseny

Érzelmileg nagyon sűrű lett ez az év, az élmények, tapasztalatok még mindig ülepednek. Próbálok tanulni mindenből, nem kétszer (háromszor-négyszer-sokszor) elkövetni ugyanazokat a hibákat, és jobban odafigyelni bizonyos dolgokra a jövőben. Meg persze igyekszem néha sötétben is nekivágni a lakásnak.

A 2016-os terveket egy holnapi bejegyzésre hagytam, amelyben írok egy kicsit a most készülő új regényről is. :)

Képek forrása: 1/ 2/ 3 

Az eltűnt idő nyomában

amelyben az elmúlt hónapok eseményeiről esik szó.

Kicsit elhanyagoltam a blogolást, de itt az ősz, a macskák a radiátoron kuporognak, ideje életet lehelni a blogba is (és egyre sűrűbben elővenni a szövegszerkesztőt, hogy haladjak a regénnyel, ha már ennyit motoz a fejemben).

* * *

Rögtön a legfrissebbel kezdem. A Litera bemutatja sorozatban pályakezdő szerzőket mutatnak be a szakma elismert tagjai: Sirokai Mátyás költő írt rólam, én meg csak pirulni tudok; nagyon megtisztelő és nagyon köszönöm. :) Itt olvasható.
Egy interneten eddig nem olvasható részlet is kikerült mellé a Horgonyhelyből; spoilermentes földevést tartalmaz.

* * *

Néhány hete indult el a Mandiner SF oldal, amin kritikákat, híreket és érdekességeket találhattok a sci-fi és fantasy világából, az oldalsávban pedig más, zsánerrel foglalkozó oldalak friss tartalmaiból szemezgethettek. Az induláskor Fekete I. Alfonz készített velem egy interjút, ami leginkább egy jó hangulatú beszélgetés lett kezdetekről, avagy hogyan jutottam el a számítógépes játékoktól az írásig; miért nem szerettem sokáig olvasni; mik a vezérfonalak az eddigi regényeimben, és még irodalmi jengáztunk is.

A tervek szerint pedig a közeljövőben írok  az oldalra néhány könyvajánlót.

„Volt határa annak, hogy meddig tudod, vagy akarod feszegetni a társadalmi határokat a Horgonyhelyben?

Ha van határ, akkor az a befogadhatóság: a helyzetnek még ismerősnek kell lennie az olvasó számára, mégis mutasson valami mást. Ha teljesen elrugaszkodott lenne, a szereplők problémáit nehezebb lenne megérteni. Fontos, hogy azt érezze az olvasó, hogy köze van ehhez a történethez.”

A teljes interjú itt található.

* * *

Visszafejtve az elmúlt hetek fonalát Adri blogján készült egy másik interjú, ahol olyan félelmekről vallottam, minthogy milyen érzés fiatalon kiállni egy első regénnyel, vagy attól tartani, hogyan fér el vagy nem fér el az ember a szűkre szabott skatulyákban.

A teljes interjú itt található.

* * *

Szeptemberben startolt az Ekultura.hu beszélgetős estek sorozata az Örkény István könyvesboltban, ahol rögtön az elsőn Kleinheincz Csillával vendégeskedtünk. Szabó Dominik faggatott minket írásról, az epikus fantasyhez fűződő viszonyunkról, és az is kiderül, írnánk-e Csillával közös történetet. Ha valaki nem tudott eljönni, de kíváncsi a beszélgetésre, az egész felvétel megtekinthető. Részemről a szériatartozék izgulás-kéztördelés-meglepődés csomagot hoztam, de az izgalom ellenére nagyon jól éreztem magam: a közönség nemcsak a végén, hanem bármikor kérdezhetett, és szerencsére kérdezett is, amitől hirtelen otthonos és barátságos lett az egész. Köszönjük szépen. :)
A második est a történelmi regények körül forog majd október 14-én Benkő Lászlóval és Marcellus Mihállyal, részletek itt.

I. Ekultura.hu Est

Idén ősztől az Ekultura.hu először szervez beszélgetős esteket az Örkény István könyvesboltban. Az évad első alkalmán Kleinheincz Csillával leszünk a vendégek, moderálni pedig Szabó Dominik fog, aki írásról, könyvkiadásról, regényekről faggat majd minket.

Mikor? 2015. szeptember 9-én 17:30-tól

Hol? Örkény István könyvesbolt – 1137 Budapest, Szent István körút 26.

Facebook-esemény itt.

Az évad további időpontjai és vendégei még nem nyilvánosak, de érdemes figyelni a következő alkalmakat is.

Mindenkit nagyon sok szeretettel várunk! :)

Sorok mögött: Zeusz fejéből

Harlow híres kísérletében újszülött bundermajmokat választott el az anyjuktól, majd mesterséges környezetbe helyezte őket két pótanya közé: az egyik fémdrótos, hideg váz cumisüveggel, a másik szőrös bábfigura, táplálék nélkül. A kismajmok a nap jó részét a plüss pótanyán csimpaszkodva töltötték, és csak szopni jártak át a fémből lévőre: szükségük volt a testi kontaktusra, a biztonságérzetre, a kötődés illúziójára.

Az írók is hajlamosak Harlow-t játszani, amikor megteremtik a karaktereiket. Kipattannak a fejükből frissen, mintha abban a pillanatban születtek volna meg, gyökerek és háttér nélkül, minimálisra lenyesett kapcsolati hálóval – csak még a szőrös pótanyát sem kapják meg kárpótlásul. A zsánerirodalom karakterei hős-alapanyagok, sárkányt kell ölniük, háborúba menni, gyilkosságok után nyomozni, és ilyen izgalmak mellett érdekel bárkit is, milyen családja volt neki? Minek terheljük a kalandot ennyi fölös sallanggal? A karakter üres, fehér lap, amelyet majd a történet során írnak tele.

De természetesen nincs olyan ember, aki üres lapként lépne bárkinek az életébe. Az írói klisé-eszköztár számtalan módon próbálkozik ezt elkenni: amnéziás főszereplő, hisz úgy még véletlenül sem kell törődni a kötelékekkel; vagy árva főszereplő, aki nem ismeri a családját, így senki nem kérheti számon a hiányosságokat. Olyan, mintha a karakter „üres lap” léte hitelesítődne, pedig az árva szereplők ábrázolása ugyanolyan összetett, mint a családosoké. A teljes szeparációban élő, fajtársakat sosem látott bundermajom kölyköknek felnőtt korukra szociális zavaraik lettek, ha pedig maguk is anyává váltak, minta híján gyakran nem tudtak bánni a kicsinyükkel. Ezzel szemben az árva hősöknél az ezzel járó lelki sérülések már nem kívánatos hozadékok, hisz ki akar olyan főszereplőt választani, aki esetleg kötődési zavarokkal küzd, sárkányölés előtt pedig előjön az anya/apakomplexusa? Vagy úgy egyáltalán: miért nem foglalkoznak azzal, milyen szülők nélkül felnőni? Kik hatottak a szülők helyett a karakterre, milyen nehézségekkel járt mindez? Egy ilyen szereplőt hitelesen ábrázolni ugyanolyan kemény munka és felelősség, mint kidolgozni egy szerteágazó családi hátteret.

Ha a főhős nem is árva, akkor is ritkaság, hogy kötöttségei lennének. Általában fiatal felnőtt, előtte az élet, akárcsak maga a regény története. Még az is szokatlan, hogy házas legyen, hiszen a szerelem majd a kalandok között talál rá. Ha mégis házas, akkor általában férfi, és csak azért kell a feleség, hogy párás szemmel elbúcsúzhasson az épp állapotos nőtől, vagy a lövészárokban is a gyerekétől kapott zsinórkarkötőt morzsolgathassa. A családi kapcsolatok gyakran instant könnyfacsaró eszközök, olyan tétek, amelyek mindenkinek ismerősek, ezért nem kell túlmagyarázni – de nem cselekmény- és karakterformáló erők, csupán díszletmotivációk.

Pedig a zsáner annyi lehetőséget tartogat akár furcsa családi viszonyok felépítésére is. Ahogy egy fantasy vagy sci-fi világban más kultúra kialakul, miért ne alakulhatna ki más családmodell? (Sőt, megfordítva: ha egy fantasy világban más kultúra jelenik meg, óhatatlanul kialakulnak más családi szokások.) A Horgonyhely írásakor külön élveztem, hogy egyetlen hagyományos család sem szerepel a regényben – nehéz is lenne ott, ahol a nők a terhességet csak kihasználjak, a csecsemőktől pedig rövid úton megszabadulnak. Vagy férfiak nevelik fel a gyerekeket, vagy lelencházba kerülnek, vagy ha lányok, akkor olyan női közösségekbe, ahol csak a terhességre készítik fel őket. Az elhagyott gyerekek problémás felnőttekké válnak, akik feldolgozás híján a gyerekükhöz sem tudnak megfelelően viszonyulni, az érzelmi sérülések pedig nemzedékről nemzedékre gyűrűznek tovább. Az épp aktuálisan írt regényben teljesen más helyzettel küzdök, itt fizikailag sem lehet családja a főszereplőknek, akik kétségbeesetten keresnek különböző pótlékokat, akár a bundermajmok a pótanyákat, és mindannyian különböző helyeken és formában találják meg azt a gondoskodást és biztonságérzetet, amit máskor a családjukban keresnének. Most érzem a saját bőrömön, hogy gyökerek nélküli szereplőkről írni sokkal nagyobb munka, és korántsem kényelmes „fehér lap”.

A konzervatív apuka-anyuka-gyerekek felállásra annyi megírásért kiáltó alternatíva létezik: csonka vagy vegyes családok, homoszexuális szülők, kommunák vagy generációs nagycsaládok; és a zsáner még ennél is többet tartogathat, avagy mi a helyzet mondjuk egy szűznemzéssel szaporodó idegen fajnál, vagy a klónok érzelmi életével? Rengeteg izgalmas, kiaknázatlan konfliktus rejlik a családi kötelékekben, de ami fontosabb: mivel ez oly nagy mértékben meghatározza a szereplőket, a fogékony kisgyermekkori hatások annyira befolyásolják a felnőtt személyiséget, nem is lehet lesöpörni a témát az asztalról, és kitépett gyökerekkel bedobni a hőst a történetbe. Nem csak azért, mert nem szabad túl kényelmesnek lenni – hanem mert csak így lehet hiteles.

Kép innen.

Többiek bejegyzései:

Bartos Zsuzsa
Buglyó Gergely
Gaura Ágnes
Kleinheincz Csilla
On Sai
Puska Veronika