A hazugság téziseinek igaz története, avagy mi várható a novelláskötetben

Ha valaki egy évvel ezelőtt megkérdezte tőlem, mikor lesz novelláskötetem, biztosan mentegetőztem neki valami bénát, miért nem lesz nekem soha. Évek óta kaptam ilyen kérdéseket, és mindig ugyanazt feleltem: a zsánerben ez nem igazán szokás, nincs is túl sok novellán, és persze _bármilyen_kifogás_helye_. Amikor publikálni kezdtem, magyar sci-fi vagy fantasyszerzőtől elvétve jelent csak meg novelláskötet, ami valahol pont ellentéte a szépirodalomban bejárható útnak, ahol gyakran a folyóiratos publikációkból összeálló kötet az első önálló könyv, és csak később jön a regény. A zsánerben – főleg a publikációs lehetőségek szűkössége és az olvasási szokások miatt – fordítva van: kisebb kockázat egy regény, mint egy novelláskötet, ezért szinte mindenki azzal nyit. És annyira ez lett a status quo a fejemben, hogy fel sem tűnt, mennyire megváltozott itthon az SFF novellák olvasottsága, mennyi szerzői kötet jelent meg közben, és milyen sok novellát írtam ez idő alatt. Ti meg addig kérdezgettétek kitartóan, lesz-e novelláskötetem, míg valami átkattant, leromboltátok ezt a rosszkor rögzült hiedelmet a fejemben, és tavaly májusban megkérdeztem a szerkesztőmet, Csillát, hogy akkor ezt most így tényleg lehet? És ő azt mondta, tényleg. Hát így lett A hazugság tézisei.

Másként írok novellát, mint regényt. Szabadabban kísérletezem formákkal, előveszek olyan témákat, amik nagyon piszkálnak, de nem töltenének ki sok száz oldalt. Sokkal sűrűbbnek érzek ilyenkor mindent: itt megtehetem, hogy ráfókuszálok a világ egy-egy részletére, és a többi skicc marad, vagy akár leszűkítem a világot egy kapcsolatra, egy szereplőre. Minden könyvemnél elmondom, hogy „kicsit más lesz, mint az előzőek”, igyekszem újat mutatni, és ez erre is igaz – bár most először érzem azt, hogy ezt már mondanom sem kell, már magatoktól is erre számítotok. Közben meg valahol mégis ugyanaz foglalkoztat: kimozdított valóságok, nehéz döntések, diszfunkcionális kapcsolatok.

Így lettek olyan történetek, amelyekben:

…az építészek hazugságokból építenek, és hazugságaikkal elodázzák a világ szétesését;

…hélium-, alkohol- és növényistenek termékenyítenek meg kamaszlányokat;

…a Balaton áldozatokat követel;

…a vizsgaidőszak mentálisan és fizikailag is megváltoztat;

…egy kizsákmányoló multicég alkalmazottai belenéznek a fekete monitorba, és többé nem lesznek önmaguk;

...tinédzserek perelik be a szüleiket;

…a természeti törvények országok közti szerződésekkel átírhatók.

A kötet egyrészt már megjelent novellákból válogat, ezek közül a legrégebbi 2017-es (kettő kivételével ezek az írások nem hagyományos zsánerirodalmi helyeken jelentek meg, ami szintén jól mutatja, hol volt több publikációs lehetőség az elmúlt öt évben, ha az ember novellákat írt). Csak olyat válogattunk be, ami ma is közel áll hozzám, amiről ma is szívesen írnék még. Néhányat alaposabban ráncfelvarrtam, de mindet újraszerkesztettük.

Mindenképpen azt szerettem volna, hogy a kötetnek legalább a fele teljesen új szöveg legyen. Már meséltem róla, hogy írtam egy kisregényt, a Szerződési szabadságot, ami itt kapott helyet (örökös esővel, katonai megszállással és szerződésmágiával, de mesélek róla majd még külön). És végre elővehettem egy olyan novellaötletemet is, ami korábban sehová se fért be, mert „lapozgatós” szerkezet passzolt hozzá, ahol az olvasó dönt az egyes részek után, hogyan cselekszik és merre megy tovább, ez a Fekete monitor. Ha túl akarjátok élni ezt a munkanapot ennél a multicégnél, bölcs döntéseket kell majd hoznotok, én szóltam.

Nagyon várom, hogy olvassátok, és kíváncsi leszek, melyik történet hogyan hat majd rátok!

Megjelenés június elején, és már előrendelhető a GABO Kiadó webshopjában 30% kedvezménnyel. Lesz dedikálás a Könyvhéten (szombatra tervezzük), ahol személyesen is találkozhatunk, de ha valamiért nem tudsz eljönni, kérheted az előrendeléskor névre szóló dedikálással, csak írd be a megjegyzés rovatba, kinek készüljön.:)

Ez lesz a tartalomjegyzék:

A mesterhazugság

Istenanyák

Rügyeid

A gyertya a magasban tündöklő nap

Bevezetés a sokváltozós viszonyrendszerekbe

Hattyú

Négyszemközt

Fekete monitor

Gumicukorszív

Szerződési szabadság

Ez pedig a fülszövege:

Mi történik, ha belenézel a fekete monitorba? Hogyan őrzik meg a hátországban maradó családtagjaikat a háborúba vonuló katonák? Milyen, ha a halott apa tudata az okosház rendszerébe költözik? Hazugságokból felépülő életek és világok jelennek meg ebben a novelláskötetben: fizikai törvényeket szerződésekkel manipuláló jogászok, fénylő istengyereket váró leányanyák, áldozatot követelő tavak és hazugságokból városokat emelő építészek. Moskát Anita olyan, mint a kötet kisregényének szerződéskötője: pontosan ismeri a valóságot, hogy aztán a paraméterek átírásával új valóságokat hozzon létre. Első regénye 2014-ben jelent meg, és az eltelt évek alatt a magyar fantasztikus irodalom egyik legeredetibb és legizgalmasabb írójává vált. A Horgonyhely, majd a Zsoldos Péter-díjat nyert Irha és bőr c. regényei mellett számos novellája jelent meg antológiákban, zsáner- és szépirodalmi magazinokban. A hazugság tézisei ezek legjobbjaiból és új írásokból válogat.

* * *

Köszönöm, hogy itt jártál! Ha érdekelnek hasonló tartalmak, megtalálsz Facebookon és Instagramon is.

Online novellák a Helyzetjelben

Az elmúlt fél évben öt rövid novellát írtam a prae.hu Helyzetjel rovatába, és most összegyűjtöttem őket, hogy meglegyenek egyben is. Főleg közeljövős sci-fi, kicsit Black Mirror-szerű tematika lett belőle végül, pedig nem terveztem így előre, csak hagytam magam játszani formákkal, hangokkal, vagy bármivel, amivel hosszabb terjedelemben kevesebbet próbálkoztam. Az instrukció annyi volt, írjak olyat, ami éppen foglalkoztat, és ha visszanézem őket, tele vannak a szorongással – úgy látszik, ez foglalkoztat.

Nagyon köszönöm, hogy követtétek a sorozatot, és a rengeteg visszajelzést is végig – úgy látszik, titeket is ilyesmi foglalkoztat.

Bemásolom, hogy kezdődnek, a linken pedig olvashatjátok a teljes szöveget.

1. Adj, király, katonát!

"JÁTÉKSZABÁLY

1. A játék előkészítése

Minden játékos hagyja el az irodaépületet, és gyülekezzen az udvaron. A HR osztályvezetője kijelöl két csapatkapitányt, akik szabadon választanak társakat a munkavállalók közül.

Mindig is utáltad a csapatjátékokat. A felvételi interjún persze nem árultad el, beírtad a CV-dbe, hogy csapatjátékos, asszertív kommunikáció, proaktivitás, meg az összes kötelező szart. Utáltad az iskolai sorversenyt, sportnapon a kosármeccset, tesiórán a kidobóst. Kicsi voltál és vézna, ezért téged választottak utoljára, és rendszerint pórul is jártál: orra estél a fűben, ahogy a vízzel töltött lufival rohantál, kihagytad a ziccert, elsőként vágtak hátba a kislabdával. Most is szívesebben üldögélnél a kispadon, de a játék az udvaron kötelező."

* * *

2. Türelmüket és megértésüket köszönjük

"Németh Kata, Biatorbágy, 2021. 05. 07. 14:29

Értékelés: 4/5

Ár-érték arányban korrekt mosógép. Viszonylag csendes, a gyerek simán aludt a centrifuga mellett. Van benne energiatakarékos mód. A műanyag részek nem tűnnek túl tartósnak. A macska imádja nézni a forgódobot.:)

 

Névtelen felhasználó, 2021. 10. 17. 22:32

Értékelés: nem értékelt

Oké, ez most komoly? Nyáron ez a szar még feleennyibe került! Kínában gyártják, csak aztán rányomják a logójukat, hogy horror áron adhassák el, a sok barom meg megveszi. Én inkább maradok a márkátlan kínainál, kösz. Nézzetek hülyének mást!"

* * *

3. Négyszemközt

"Miért ne vacsoráznátok a milánói dóm mellett, Dóri? Repülőjegy most 7990 Ft-tól.

A személyre szabott hirdetést nézem, és megdermedek. A fehér abroszos asztalnál mi ülünk, előttünk a pizza fénylik, mintha lakkal rögzítették volna a mozzarellát, és mosolygunk, hát persze, az algoritmus szerint így koccintanánk az olasz naplementében. A modellek teste szokás szerint pontatlan, a nőnek jóval nagyobb a melle az enyémnél, a férfi túl széles vállú, de a mi arcunkat viselik, hadd képzeljem magunkat Milánóba. Remeg a kezem, elgörgetek, mielőtt a kőre ejteném a telefont. Amikor eljöttem otthonról, kikapcsoltam a helyadatokat; sosem ajánlana repjegyet, ha tudná, hogy a Péterfy ügyeleti rendelőjében várakozom."

* * *

4. Határozat gyermekengedélyezésről

"Tisztelt Igénylő!

Ezúton értesítjük, hogy GI-0048729 sorszámú kérvényét, amelynek tárgya egy (azaz 1) darab természetes úton létrehozni kívánt gyermek, a Magyar Gyermekengedélyezési Bizottság (továbbiakban: a Bizottság) a hatályos törvények szerint elbírálta."

* * *

5. Kedves e-Isten!

"Kedves e-Isten, most az egyszer hallgass meg, csak most, amikor nem a filtertől vérvörös az ég, nem a dubstep dübörög át a falakon, kérlek, pedig sejtem, hogy nem igazán kérhetek tőled semmit, csomót vétkeztem, tényleg kurva sokat, tele a bűneimmel az applikációd, miket követtem el gondolatban, szóban, cselekedettel és mulasztással, ott tárolsz a felhőben mindent..."

* * *

Köszönöm, hogy itt jártál! Ha érdekelnek hasonló tartalmak, megtalálsz Facebookon és Instagramon is.

Vár ám a munka a kertben – 2021-ről

 

2020 nekem arról szólt, hogy rájöjjek, ami elől menekülni akarok, azt szeretem a legjobban csinálni. 2021-ben ezért az elsődleges ez volt: hazatalálni, végre a prioritási lista elejére tenni az írást. Hogy ne előzze meg minden – más munka, egyetem, szívességek, kötelességek –, hanem ki tudjam mondani, hogy ezt akarom csinálni, és nemet tudok mondani másra, hogy ezzel foglalkozhassak. Ez olyan egyszerűnek és magától értetődőnek tűnik, de iszonyat hosszú út van mögötte, a „nem érdemlem meg”, „nem hasznos tevékenység”, „nem rendes munka” hiedelmek felszámolása.

Szóval 2021-ben írtam. Sokat. Ezek közül néhányat olvashattatok már, novellákat pl. a Légszomjban, Könyves Magazinon, 168 órában, HVG-ben, és fut jelenleg is egy sorozat a prae.hu-n, de a hosszabb szövegek majd csak 2022-ben jönnek, és iszonyatosan várom, hogy megmutathassam őket.

Ez így szépen hangzik, nem? Elhatároztam, megcsináltam, hurrá, a helyemen vagyok. Pedig ez így nem igaz. Akkor sem, ha tényleg nagyon örülök, hogy ezek elkészültek, de ez egy őszinte felület, szóval elmesélem a másik oldalt is, milyen akkor az év, ha nem számokban és teljesített célokban mérik.

Már meséltem, hogy év közepén írtam egy kisregényt (itt írtam róla picit, a jelenlegi címe Szerződési szabadság), és nagyon-nagyon régen nem élveztem semmit annyira, mint ebben elmerülni kb. három hónapra. Ez nálam a se lát, se hall-állapot, amikor hajnali négykor azt veszem észre, hogy egy kitalált világ kitalált szereplőivel foglalkozom, húsz órája nem ettem, és azt se tudom, milyen nap van ma. Sokszor elgondolkodtam már rajta, vajon abba tudnám-e hagyni az írást, és ha valamiért nem, hát ezért: erre az érzésre vágyom, a heteken át tartó flow-vonatra és valami nagyon mély kapcsolódásra saját magammal. Ráadásul tizenévesen írtam utoljára ennyire felszabadultan, külső elvárások nélkül. Mindenki úgy hitte, egy regényen fogok dolgozni, közben idén megbeszéltük a kiadóval, hogy novellákat írok egy kötethez – senki sem várt tőlem kisregényt, fogalmam se volt, lesz-e helye, érdekel-e bárkit, kibújtam minden kötelezettség alól. Mindezt minimális tervezéssel, teret hagyva az intuíciónak, ahogy nagyon régen nem mertem írni – figyelem, a légtornász biztosítókötél nélkül ugrik, és élvezi.

Akkor hol itt a gond? Ha nem lettem volna borzalmasan idén, biztosan nem írom ezt meg. A fizikai gond látványosabb volt: egy csípőprobléma miatt két hónapot feküdtem a hátamon, és bámultam a plafont, és persze, hogy az agyam belemászott egy nem várt történetbe. De ugyanez igaz volt mentálisan is: nem tudom, mikor éreztem magam ennyire egyedül. A covid miatt is fellazult egy csomó kapcsolatom, mindenkinek megvan a saját baja, nem tudtam se az örömöm, se a nehézségeket megosztani kellő mélységben másokkal, és egyetlen megküzdési mechanizmust ismerek arra, ha fáj: addig dolgozom, amíg össze nem esem. Hiába ismerem ezt már fel, hiába pörgettem el magam már kétszer a kiégésig és egészségügyi következményekig, még mindig ezt a megküzdést választom, ha bármi gond van. És ez így ment év végéig: karácsonykor egy jó hosszú novellán dolgoztam, amelynek a szerkezetével kísérleteztem, és amikor év vége előtt pár nappal befejeztem, megrémültem attól, hogy mi marad így, mihez fogok kezdeni magammal.

Ez az egy, amit ismerek. A maximalizmus, a túlmunka, a teljesítménykényszer. Bennem van gyerekkorom óta, hogyha eleget dolgozom, akkor eljön majd valamiféle jutalom – nem tudni, miféle, megkönnyebbülés, az értékesség érzése, mások szeretete, empátiája, bármi, de ez mind hazugság, nem ettől jön el. Szóval muszáj megállnom, és megvizsgálnom, ki és mi vagyok, amikor nem dolgozom. Miért szeretnek mások, ha nem azért, hogy munkát végzek. Vagy úgy egyáltalán: mi másra vagyok még „jó”.

Ez is egy függőség, csak az alkoholizmussal vagy a játékszenvedéllyel ellentétben társadalmi elismeréssel jár. Mindenki folyton bizonygatja, mennyit dolgozik, és folyton megdicsérjük egymást, ha sokat dolgozunk. És ezzel nem azt mondom, hogy rossz, ha az ember élvezi a munkáját, vagy ha számára fontos dolgokért küzd, néha akár erején felül is – a probléma az, amikor ez leural minden mást.

Fogalmam sincs, mit fogok csinálni 2022-ben (mármint jó, mondhatok ilyeneket, hogy: a sok munka eredményeként csak jön egy kötet idén tőlem novellákkal és a kisregénnyel, kopp-kopp, előtte vagyunk egy rég várt költözésnek, és mindennel jobban szeretnék idén örökbe fogadni egy kutyát), de szeretnék kicsit „haszontalan” lenni. Varrni, társasjátékozni, cél nélkül olvasni, nagyokat sétálni, ha a csípőm engedi, és együtt lenni a barátaimmal. Megérteni, hogy nem a munka határoz meg, nem attól leszek értékes mások vagy magam szemében, az vagyok amúgy is – ahogy mind azok vagyunk.

Nagyon boldog új évet kívánok nektek, és hogy afelé tudjatok fordulni, amire igazán szükségetek van.

(És elnézést, de elmarad a szokásos év legjobbjai-típusú poszt, annyira fáradt vagyok. Úgy nyár óta alig ajánlottam könyvet, pedig annyi jót olvastam. Nem tudom, mikor térek vissza ehhez, de ez is rajta van a prioritási listámon: jó könyvekkel úgyis szuper kapcsolódni.)

* * *

Köszönöm, hogy itt jártál! Ha érdekelnek hasonló tartalmak, megtalálsz Facebookon és Instagramon is.

Bevezetés a sokváltozós viszonyrendszerekbe – új novella a Légszomj antológiában

A mai napig gyakran rémálmodom a vizsgaidőszakkal. Újra el kell mennem állattan szigorlatra, de eltévedek az egyetem folyosóján, és lekésem a vizsgát. Vagy kihúzok egy tételt, amiből egy szót se értek. Megpróbálom felidézni a Krebs-ciklust, de nem jut eszembe semmi. Az egyetem körüli nyomás és bizonytalanság olyan maradandó, hogy tudtam, egyszer írni akarok belőle egy horror/weird sztorit – már ha eltekintünk attól, hogy ez az időszak önmagában is felér egy horror/weird sztorival.

Június elején érkezik a Légszomj-antológia Roboz Gábor szerkesztésében, és lesz benne egy novellám Bevezetés a sokváltozós viszonyrendszerekbe címen. Igazából negyedszerre futottam neki ugyanennek a témának – először még évekkel ezelőtt egy soha meg nem valósuló, magyar weird antológiába –, és minden verziónál kicsit másfelé alakult a fókusz: eleinte az egyetemi professzorok hatalmi visszaélései és a kiszolgáltatottság lett volna a téma, de ennél a verziónál ez teljesen eltűnt, maradt a tanulás, a kapunyitási pánik, a szorgosan gyűjtött kreditek és a masszív bizonytalanság, mire lesz jó ez az egész. (Igen, az ötletek gyakran nem oda futnak ki, ahová először terveztük, és bár nem mindig lendülök neki ennyiszer egy-egy témának, szerettem volna érzékeltetni, hogy előfordul ilyen is, az alkotófolyamatokban sok a zsákutca. Amennyit szenvedtem vele korábban, ez a verzió már olyan könnyen jött, mint a lélegzés.)

A novella egyetlen albérletben játszódik, ahol az új lakótárs, Juli semmi mást nem szeretne, csak elég kreditet szerezni a félévben, nehogy a tanulmányi osztály átsorolja önköltséges képzésre – a többiek azonban ennél sokkal többet kínálnak neki. Remélem, hogy elő fog jönni minden tanulási élményeket abból az időből, amikor bizonyos  feladatokból a kötőszavakon kívül semmit se értettünk.

Készítsétek elő a számológépeteket, ne felejtsétek el felírni a Neptun-kódot a vizsgalapra. 60%-tól kettes, rossz válaszért mínusz pont. Óra indul.

A Légszomj 30% kedvezménnyel előrendelhető a Gabo kiadónál. A beleolvasó után kirakom a tartalomjegyzéket: szuper névsor olyanokkal is, akiket nem feltétlenül zsáner kiadóknál olvashattatok eddig.

Bevezetés a sokváltozós viszonyrendszerekbe

12. feladat

Vizsgálja meg a következő állítást, és jelölje meg a helyes választ! (5 pont)

A perifatális bezerédumok indivizinálása során több halanema keletkezik, ha tremiflúria szabadul fel a brennáció során, ezért a bezerédumok mindig több flaktuánst tartalmaznak, mint az azonos kaenna-szinttel rendelkező tunulátumok.

A) Mindkét állítás igaz, és a második állítás magyarázza az elsőt

B) Mindkét állítás igaz, de a második állítás nem magyarázza az elsőt

C) Az első állítás igaz, a második hamis

D) A második állítás igaz, az első hamis

E) Egyik állítás sem igaz

                                                                    

– Van pár egyszerű szabályunk – mondta Iván, amikor körbevezetett az albérletben.

A nekem szánt szoba korrektnek tűnt. Bérlő híján nem fűtötték, de Iván a szemem láttára kapcsolta be a gázkonvektort, amely pattogva melegedett be, az égett por szagától tüsszögtem. A korábbiakból tanulva felhajtottam a heverő matracát, nincs-e poloska. Az íróasztal régi, de használható, az ajtó kulcsra zárható. Négyen lettünk volna, mind külön szobában, de a közös helyiségeket alaposan átnéztem: a fürdőben a mosógép épp zakatolt – az előző helyen öt hetet vártam, mire a főbérlő kijött megjavítani az ottanit –, a lefolyót nem tömítette el haj. A konyha szűkösnek tűnt, és pont annyira rendetlennek, amit három egyetemistától vártam a tűzhelyen felejtett, már bőrösödő vizű virslis lábossal.

– Milyen szabályok? – kérdeztem.

Arra számítottam, nem fűthetem fel a szobát huszonegy fok fölé, vagy a kádban csak zuhanyozni szabad, fürdés kizárva.

Iván a konyhapultnak támaszkodva mért végig. Melegítőnadrágot és feltűrt ujjú garbót viselt, karja belső felén alkoholos filccel írt ábrák kígyóztak, amekkora puskával én sosem mertem volna beülni egy vizsgára. Mezítláb volt, így látszott körmén a félig lepattogzott fekete lakk.

– Mi itt tanulni szeretnénk – mondta. A többiek közül eddig csak Cintivel találkoztam, ő épp kávéhoz forralt vizet a konyhában, Patrik viszont ki se jött köszönni a szobájából. – Olyannal akarunk együtt élni, akinek szintén ez az elsődleges. Nincs részegen hazatántorgás éjjel, hogy felébressz mindenkit. Nincs buli, nincsenek hangos vendégek, nincs zene. Cserébe mi is csendet és nyugalmat biztosítunk, amire szükséged lesz a tanulmányaid során.

Azt vártam, felnevet, de nem adta jelét, hogy viccelne.

– Már értem, miért olyan nehéz kiadnotok ezt a szobát, hiába egy köpés ide az egyetem.

Mielőtt idejöttem, a kollégistáknál körbekérdeztem Ivánról. A pletykák szerint nyolc-kilenc éve végzi a szakot, és még meg se közelítette az abszolutóriumot. Arra számítottam, hajnalban esik haza betépve, nem arra, hogy egy igazi stréber.

– Mennyi az átlagod? – kérdezte.

– Hogy mi van?

– A tanulmányi átlagod. Mennyi volt az előző félévben.

Albérletet kerestem, nem pótanyát, de ezt mégsem vághattam a fejéhez: szükségem volt arra a szobára. Az elmúlt hat hónapban háromszor költöztem.

– Átlagos – vontam vállat.

– Átlagos?

– Normális, azt hiszem.

Iván várt, hátha hozzáfűzök valamit, igazgatta postagumival felkötött haját. Először mosolyodott el azóta, hogy bemutatkozott.

– Oké. A szobát egyetlen helyen hirdettük a kampuszon: a tanulmányi osztály előtti táblán. A szorgalmi időszak után pedig egyetlen okból járhatsz ott: ha kérvényt kell beadnod pót-, vagy pótpótvizsgákra. Melyik tárgynak futottál neki hányadszor is?

– Hogy jön ez a szobához?

– A mailben azt írtad, másodéves vagy. Az első év a belerázódásról szól, de most már elvárják, hogy teljesíts. Kaptál már figyelmeztetést a tanulmányi osztályról? Persze hogy kaptál. Az igazi kérdés az, mennyit. A kollégiumi helyedet rég elvesztetted, különben nem akarnál kivenni havi hatvanért egy olyan szobát, aminek ablaka sincs. Ha ebben a félévben sem teljesíted a minimum kreditet, elveszíted az állami támogatást, és ha tippelnem kellene, nincs épp fölös félmilliód tandíjra.

– Mi a picsa közöd van ehhez?

Elvörösödhettem, mert olyan elégedetten nevetett fel, mint aki tudja, hogy mindenre rátapintott. A tanulmányi osztálytól három figyelmeztetést kaptam. Ha a vizsgaidőszakban nem szerzek legalább tizennyolc kreditet, tényleg átsorolnak önköltséges képzésre. A kötelező gyakorlatok ütnének bármilyen normális munkahelyet, ahol összeszedhetném a tandíjra valót, és a végén úgyis kibuknék: mehetnék vissza anyámhoz Nagyszalontára a tyúkudvaros házba, és ki tudja, szabad-e még a régi részmunkám a pékségben.

* * *

Tartalomjegyzék:

Előszó

Komor Zoltán: Az embergólya

Papp-Zakor Ilka: A jegenyésdi beszélő halottak

Farkas Balázs: Bróda Szálló

Jónás Zsolt: Folyondár

Benedek Szabolcs: A második fanyűvős sztori

Szabó Róbert Csaba: Nemlélegzők

Kleinheincz Csilla: Szárnya alatt a meleg

Szarvas Szilvia: Ajka fehér, mint a hó

Körmendi Ágnes: A Bach-tenger megszelídítése

Kiss Gabriella: Túlélők

Gaura Ágnes: Hasad

Harmath Dávid: A lámpáshal

Sereg Gitta: A dolgok rendje

S. Kolozsvári Zsófia: Porszemek

Moskát Anita: Bevezetés a sokváltozós viszonyrendszerekbe

* * *

Köszönöm, hogy itt jártál! Ha érdekelnek hasonló tartalmak, megtalálsz Facebookon és Instagramon is.

Az Irha és bőr Zsoldos Péter-díjat kapott

Az Irha és bőr kapta a 2020-as Zsoldos Péter-díjat regény kategóriában, a zsűri választása szerint.

Hatalmas megtiszteltetés és öröm számomra, kellett is pár nap, hogy el merjem hinni. Nem csak a nyilvánvaló okból örülök és vagyok hálás hihetetlenül, hanem a díj körüli változások miatt is: az újjáalakult szakmai zsűri miatt; hogy ez az első év, hogy nem csak science-fiction, hanem fantasy, horror, weird műveket is lehetett nevezni; valamint a díj történetében ez az első, hogy a regénydíjat női szerző kapja.

Elsősorban pedig nem lehetek elég hálás H. Nagy Péter laudációjáért és szavaiért:

"Az ember egyediségének mémje visszaszorulóban van. Az erre a tendenciára és antropocén állapotra reflektáló művek sorába illeszkedik az Irha és bőr, de összetett problémaérzékenységével, a fajpusztulás inverziójának irodalmi alkalmazásával és modálisan rögzíthetetlen eljárásaival olyan felcserélhetetlen intermediális világot épít fel, amely a valaha írt magyar nyelvű fantasztikus alkotások egyik legkülönösebb és legkülönlegesebb darabjává teszi."

A teljes szöveg itt olvasható, szívből köszönöm.

Ezt a rengeteg lendületet pedig, amit a napokban kaptam, arra fogom használni, hogy még keményebben dolgozzam a következő történeteimen. :)

Szívből gratulálok a többi kategória díjazottjainak, nagyszerű szerzők, fordítók és szövegek kapták meg az elismerést, hatalmas öröm köztük lennem – valamint a shortlistre került szerzők közt, akik szintén megérdemlik a figyelmet és elismerést.

Novella 2020

Sepsi László: Rossz beszéd

Fordítás 2020

G. Bogár Edit ford. – Johanna Sinisalo: A Nap Magja

Közönségdíj 2020

Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Regény 2021

Markovics Botond (Brandon Hackett): Eldobható testek

Novella 2021

Veres Attila: A világ helyreállítása

Fordítás 2021

Molnár Berta Eleonóra ford. – Susanna Clarke: Piranesi

Közönségdíj 2021

Markovics Botond (Brandon Hackett): Eldobható testek

* * *

Köszönöm, hogy itt jártál! Ha érdekelnek hasonló tartalmak, megtalálsz Facebookon és Instagramon is.

Istenanyák – új novella a Prae Spekulatív fikció számában

Az évösszegzős posztban meséltem róla, milyen keveset tudtam írni tavaly, egész pontosan két novellát: a Gyompálma december óta olvasható a Könyves Magazinon, most pedig megjelent a másik, egy hosszabb a Prae Spekulatív fikció számában Istenanyák címen. Amikor tavaly év végén éjjelente, egy borzasztó kimerítő időszakban istenektől terhes tinilányokról írtam, az agyam tudta, hogy inkább pihennem kellene, de nem bírtam ellenállni a történetnek, és annak, hogy valamiben ennyire elengedhetem magam.

Ebben a világban a panteon hatalmas, az elfelejtett telefonszámoktól kezdve a hűtőszekrényeken át az időig mindennek van istene – könnyű is megharagítani őket –, és mind szűz emberlányokkal szeretné kihordatni a gyermekét. Hiába próbálják kölcsönös beleegyezéses béranyaságnak beállítani a rendszert, nemcsak a jutalom kétséges, hanem az is, vajon melyik isten választotta ki őket: egészen a szülés pillanatáig nem tudni, kinek a gyermeke növekedett bennük, és arra sem lehet felkészülni, milyen maradandó károsodást okoznak.

Lapis József szerkesztette, akinek nemcsak a gondosságát köszönöm, hanem a végtelen türelmet is, amíg várta, hogy az éjjeli írásoknak eredménye legyen.

Egyébként feltétlenül nézzétek végig a tartalomjegyzéket (beszúrtam a poszt végére!), mert a próza és a tanulmány rész is nagyon erős neveket vonultat fel – a legnagyobb öröm számomra, amikor a zsáner felől és a szépirodalom felől érkező emberek egy helyen találkozhatnak.

Ami pedig külön megtiszteltetés: szerepel benne egy írás Keserű Józseftől Performativitás, hazugság és világépítés címen, amiben a Mesterhazugság c. novellámat elemezte és gondolta tovább, amiért nagyon hálás vagyok, sosem hittem volna, hogy egy novellám ilyen alapos figyelmet kaphat. (Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018 kötetben jelent meg a novella.) Valamint Lapis József Kontroll és bőr. Nyelvi és testi idegenség néhány kortárs disztópiában címen írt több kötetről, köztük az Irha és bőrről is – és bár ezt még nem olvastam, úgy hallottam, az Amatkáról is, amivel egy szövegben szerepelni már öröm. (Tudjátok, mennyire szeretem ezt a regényt, de ha nem, #afantasynemmese sorozatban ajánlottam itt.)

Kapható az Írók boltjában, hamarosan az újságárusoknál, vagy rendelhető a kiadótól. További részletek itt.

Így kezdődik a novella:

Istenanyák

A lányok megkötős hálóingben olvasnak a kórház udvarán, hajuk frissen mosott. A szülészeti klinika már nem olyan szigorú, mint régen, kiengedik őket a napfényre, őr sincs mellettük. Szebbek, mint szűzként, a terhesség és az istenük csókja a homlokukon ragyogóvá teszi őket.

Dejana agyonnyom egy rovart. A könyvön mászott, ő pedig ujjával beledörgöli a papírba. Sötét maszat takarja ki a szót, annyi marad belőle: esség. Ha ez jel volt, talán magára haragít egy közepesen befolyásos rovaristent, a sáskajárások urát, a beporzó méhek parancsolóját, esetleg a teljes átalakulás irányítóját, ám Dejana hisz benne, hogy a hasában egy ezeknél jóval nagyobb hatalmú isten gyermeke fejlődik, és nem fél.

– Ti éreztek bármi mozgást? – kérdezi Szofija, és felpillant a könyvből.

– Az enyém könnyebb a levegőnél – feleli Milena. Hisznek neki, lámpaoltás után látták, hogy a lány felemelkedik a kórházi vaságyból, akár egy héliumos léggömb, fel a plafonig.

– Az enyém folyton csíp, mintha chilit dugtam volna a pinámba – mondja Violeta, aztán a szájára csap, ahogy az intézetben tanulta. – De mozogni nem mozog.

– Ez normális – bólogat Szofija. A hasát simogatja, óvatosan, mintha nem tudná, szúrni fog-e. – A legtöbb gyerek nem mozog. A tiéddel mi a helyzet, Dejana?

Dejana becsukja a könyvét. Zavarja, hogy a parkban ülnek, ahol a tizenkét főistenszobor figyeli őket, zavarják a hálóinge ujjába varrt jelképek is. Legjobban az idő urától tart, akinek házi márványmását otthon konyharuhával borították le. Dejana három karórát visel, az egyiket megsimogatja.

A többiek irigyek rá. Nem mindenkinek jut vőlegényül egy teokrata miniszter fia, vagy a postán hetente kapott ajándékok, a jókívánság-kártyák. A nővérek is gyengédek vele, egyedül neki nincs bíbor folt a karján a vérvételektől. Ritkaság, hogy valakit egy főisten tiszteljen meg.

Dejana elmosolyodik. Homlokáról orrára ereszti a napszemüvegét, ami nélkül sem pisilni, sem átöltözni nem mer.

– Az enyém olyan ragyogó, hogy rá sem bírsz nézni.

És hogy bizonyítsa igazát, felhúzza a kórházi hálóinget, és terpeszbe ül, hogy vakítson, vakítson a fény.

* * *

Tartalomjegyzék

KERBER Balázs verse

MÉCS Anna: A kislányunk arca (novella)

Brandon HACKETT / MARKOVICS Botond: Sosem hal már meg (novella)

GÁSPÁR-SINGER Anna: Aranykapu (novella)

FARKAS Balázs: Másolat (novella)

NÉMETH Zoltán verse

 

NEMES Z. Márió: Spekulatív hibridek. A magyar prózapoétika spekulatív mutációja a kétezertizes években

KESERŰ József: Performativitás, hazugság és világépítés (Moskát Anita: Mesterhazugság)

LAPIS József: Kontroll és bőr. Nyelvi és testi idegenség néhány kortárs disztópiában

 

SIROKAI Mátyás verse

MOSKÁT Anita: Istenanyák (novella)

SEPSI László: Höksring gombái. A babaház (regényrészlet)

OLÁH Péter: a delfinek nem alszanak; acélgyomor (rövidprózák)

MOLNÁR Illés versei

 

SZÉP Eszter: A fantasy újragondolása és a sebezhetőség etikája Ursula K. Le Guin Szigetvilág-ciklusában

TAKÁCS Gábor: A Dűne az ökokrízis korában

NOVÁK Zsófia: Rekviem egy fényes jövőért. Felügyelet, megfigyelés és menedék a Fifteen Million Meritsben

 

TATÁR Sándor versei

NYERGES Gábor Ádám: Álmodik a magyar (novella)

SZÉKELYHIDI Zsolt: A grinnyei gőzgombóc (regényrészlet)

SZILÁGYI Zsófia Emma: Alternatív Éden (novella)

LUKÁCS Bence versei

TAMÁS Péter: A legértékesebb páros New Yorkban (rövidpróza)

VERSÉNYI Anna: Haruspex. A béljós (novella)

BAKA L. Patrik versei

 

NEMES István: A Káosz Szívének káosza, avagy hogyan (ne) adjunk ki könyvet a kilencvenes években?

KONKOLY Dániel: Halállal festeni (Jan van den Boomen: Az árnyékfestő)

SZEDLÁK Ádám: Ceglédi cyberware és makói mágusok

H. NAGY Péter: Bekezdések egy karanténkultúráról szóló monográfiából II.

 

Clark Ashton SMITH versei (Mohácsi Balázs fordításai)

 

A borító Szalay Miklós munkája.

* * *

Köszönöm, hogy itt jártál! Ha érdekelnek hasonló tartalmak, megtalálsz Facebookon és Instagramon is.